28,5 évesen szűznek lenni,2 diplomával, albérletben élni egyedül, megfelelő állással rendelkezve, egyetlen barát nélkül élve, mennyire jó ha így gondolkozom már hetek óta az öngyilkosságon?

Még mindig a 17. voltam. Azt is meg kell jegyezni, hogy az ilyen nők nem járnak jól hosszú távon. Nem biztos, hogy a partiarc és hasonló férfiak mellett hosszú távon olyan jól megvannak, és az alkalmi kapcsolatoknak is ugyanúgy megvannak a hátrányai (ha nem jobban), mint annak, amiben mi vagyunk.

De ettől még nem feltétlenül vagy unalmas. Gondolom neten beszélgettetek, úgy nem sok mindent ismer meg belőled. Az írásom alapján én is valami nagyon intellektuális és unalmas okoskodó embernek tűnhetek, vagy nem tudom, minek, de semmit nem tud rólam az igazából, aki ezeket olvassa. Lehet jó humora az embernek, lehet szórakoztató a társasága, nem kell ehhez partiarcnak lennie.

Szerintem ez a szülők hibája. Félremuzsikál egy családapa, vagy alkalmi kapcsolatból odapottyan a gyerek, az édesanyucika meg félti, mint az inkák kincsét, az életben nem lesz így belőle normális, felnőtt férfi. Illetve lesz, csak idő kell, mire felfogja, hogy nem abból áll a világ, amibe belenevelték, és mire ezen változtatni tud. De lehet változtatni ezen, csak nem pár nap alatt, és szakember segítsége kell hozzá.

Nem megölni kell magadat, hanem változtatni. Ha hiányzik hogy barátaid legyenek miért nem szerzel párat a munkahelyeden? Eljárhatnál velük néha. Próbálkozni lehet a lányoknál is. Biztos vagyok benne hogy össze jöhetnél valakivel komolyan, ha továbbra is próbálkoznál, és nem adnád fel.

Én is eléggé befelé forduló voltam, antiszoc meg ilyenek... de én ezt szerencsére hamarabb felismertem hogy valami nem oké. És 19 évesen elkezdtem ismerkedni. Lett is barátom sok visszautasítás után. 5 évig voltak hosszabb rövidebb kapcsolataim, amikben egy percet nem voltam boldog. De sose adtam fel. Végül 24 évesen talált rám a szerelem. Ma pedig már több mint 2 éve házasok vagyunk.

Általános iskolában nem voltak barátaim. Én voltam a kiközösített, mert sokat költöztünk, és mindig én voltam az új gyerek...

Azok akiket a barátnőimnek hittem szakiskolában és érettségi alatt...eltűntek, amikor négyünk közül én elsőként férjhez mentem. Soha többet nem törődtek velem. Szerinted ez mennyire szar érzés? Mikor azt hiszem 11 évig hogy vannak barátnőim aztán kiderül hogy mégsem....

1 pasi barátom maradt meg, illetve a férjem haverjaival is összejárunk, és egész jól megszoktam őket:)

SOHA NEM KÉSŐ VÁLTOZTATNI.

A nővérem 32 éves. Ő is ugyan olyan antiszoc mint én voltam. Se barátai , se pasija nem volt soha. Anyánkkal él, ő tartja el. Nem is dolgozik. Ki se mozdul otthonról. Szóval kettőnk között az a különbség, hogy én még fiatalon észbe kaptam hogy nem lesz jó vége ha így folytatom, ő nem. És félek hogy már nem fog változni a helyzet. Pedig simán jutna minden ujjára pasi... sokkal szebb lány mint én...pedig még mindig nekiugorhatna a dolognak...szerintem hamarabb sikerülne neki mint annak idején nekem, normális pasit találni. De nem teszi.

Ne végezd te is így. Hidd el hogy van kiút, csak fel kell kelni, és tenni kell az ügy érdekében. N/28

Tomi vagyok, és mint pár írással előrébb írtam én a változás,változtatás mellett döntöttem hogy miért?

Mert beláttam hogy nem csináltam mást eddig csak sajnáltam magamat és okokat kerestem hogy mi miért nem ugy működött ahogy szerettem volna!Az hogy a szüleimmel élek, szintén csak azért van mert hagytam magamba belebeszélni a negativ emberek önbizalomromboló kritikáját! rájöttem hogy a megoldás ha elszakadok a szülöktöl és hozzálátok a saját önálló életem kialakitásához,lakással, munkával,egyetemi tanulmányokkal, párkapcsolatokkal!Rengeteg kudarc ért életem során szakmai és magán területen egyaránt de elhatároztam nem hagyom hogy a kudarcok legyűrjenek,bármilyen nehéz lessz is, talpra állok, egy sikeres szeretetreméltó embert faragok magamból! Ezt javaslom minden sorstársamnak! a boldogság és a siker mindannyiunkban ott van,csak jó mélyre kell nyulni hogy elő tudjuk húzni,mint a nyulat a cilinderből! Hajrá Fiuk és lányok! :)

Férfiként azt kérdezem tőled, hogy miért nincs megfelelő önértékelésed?

Diplomás vagy, állásod van, lakásod ahova viheted a csajokat. Mi kell még?

Ha rosszak a testi adottságaid, javíts rajtuk munkával! Rossz testi adottságokból is sokat ki lehet hozni, pl. a mostani James Bond is egy alulról jött csúnya ember, mégis stílusos (és gazdag) filmsztárrá küzdötte fel magát.

Ha a csajokkal való kommunikációt nem tanultad meg, pechedre mindig férfitúlsúlyú társaságban mozogtál (suli, munkahely), akkor iratkozz be társas táncra. Kubai salsát javaslom, itt a férfinek macsóként kell viselkednie a nővel, és kezdő tanfolyamokon ezt is sok helyen tanítják.

És azért ne sajnáld költeni a pénzt se a nőkre. :)

Én 32 vagyok, nincss diplomám és egész életemben csúfoltak.

Minden nő aljas módon visszaél azzal, hogy sokkal kevesebben vannak.

Én is meg akarok halni.