Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok, járnátok egy olyan sráccal akinek pszichés problémái lettek a rákos betegsége után?
23 vagyok, limfómám volt. Sajnos idegileg kikészültem miatta. Az összes barátom cserben hagyott, féltek tőlem, azt hitték fertőző vagyok. Ezért nem is látogattak hónapokig, felém se kérdeztek. Barátnőm akivel 3 évet voltam együtt még a betegség diagnosztizálása során hagyott ott (még ki sem derült hogy gyógyítható e). Ennek már 2 éve, de azóta se szedtem össze magam. Néha pánikrohamaim vannak, arra ébredek hogy újra rákos lettem. Ha bármilyen betegséget elkapok, azonnal rákra gyanakodom és kiborulok. Ilyenkor addig megyek amíg meg nem ismételik a vizsgálatokat a rákra és negatív nem lesz az eredmény.
Pszichiátriai kezelésre is járok már 2 éve, szedek gyógyszereket is, de a ráktól való félelem mindennél erősebb bennem.
Nagyon egyedül vagyok, nincs senkim. Szüleim nem élnek, testvéreim nincsenek. Már barátaim se. Amúgy csomagfutárként dolgozom, de az elég magányos meló, ott sem sikerült haverokra vagy barátnőre szert tennem. Amikor kiderül hogy rákos voltam, az emberek megijednem tőlem. Nagyon vágynék egy párra, de úgy érzem nincs így esélyem rá. Az állapotom szerintem azért sem javul mert egyedül vagyok, ha lenne valaki mellettem lehet hogy le tudnám győzni ezt az egészet.
Én nem bocs. Senki életét nem akarom helyre hozni, elég nekem a sajátom. És teljesen mindegy az oka, úgy vettem ki, másoknak sincs kedve kisebb szintű problémákban sem segíteni, max ők szépen fogalmazzák meg. Én meg így őszintén.
Tudtommal léteznek csoportok rákos betegeknek, ilyen helyeken lehet jobban megértenének téged.
A barátnődtől ez nagyon nem volt szép. Őszintén szólva nem tudom. Ha nem ezzel kezded, hogy mindent elmondasz, akkor lehetséges. De ha első randi ezt így elmesélnéd, kicsit megijesztene. Viszont ha megismerjük egymást és tényleg tetszel, akkor úgy már nem zavarna és segítenék.
Egyszer egy szórakozó helyen voltunk barátnőmmel. Egy nagyobb asztalnál ültünk, volt még bőven hely és odajött egy pasi. Egy darabig csendben üldögélt, mi meg nem nagyon tulajdonítottunk neki figyelmet, beszélgettünk tovább. Aztán megszólalt, tök általános dolgokról beszélgettünk, amíg nem tette fel azt a bizonyos kérdést: nem látszik rajtam, hogy beteg vagyok? Mondtuk, hogy nem, mert tényleg nem látszott rajta semmi, de ő elmesélt mindent a betegségéről. Úgy elég hirtelen ránk zúdította az egészet...És elment. A mai napig nem értem, hogy ennek mi értelme volt.
Szóval szerintem ez nem lehet akadály.
Szerintem addig nem érdemes barátnőt találnod és keresned, amíg magadat legbelül nem hozod rendbe.
Ez a te döntésed kell, hogy legyen, ne másoktól várj segítséget. El kell végre fogadnod, hogy te is egy értékes ember vagy, mint bárki más, és te is megérdemled az egészséget és a boldogságot. Magadban, lelkiekben kell összeszedni magad... Ha kicsit lazább leszel,elfogadod a tényeket, hogy bizony bárki lehet rákos vagy bármilyen másfajta betegsége kialakulhat, akár balesete is szenvedhet, mert ez az élet rendje.
Nem tudhatod, hogy akit megismersz,annak milyen korábbi rossz tapasztalatai,rossz gyerekkora stb-je volt. Le kell tudnod zárni ezeket és nem rettegni a betegség újra kialakulásától. Az élet azért van, hogy új élményeket tapasztaljunk meg,szeressük önmagunkat stb,stb... Ezekre koncentrálj és ne a betegségekre. Hisz csomó közúti baleset is van,de az emberek ettől még kimennek az autóútra....
Ez elég durva sztori, pszichológushoz is jársz? Ha megkérdezhetem, hogy derült ki a limfóma?
A 2. válaszolót pedig le kéne lőni...
Igazatok van, nem is számítottam más válaszokra. Én sem akarnék egy "ilyennel" együtt lenni. Csak kiváncsi voltam hogy mit mondanak idegenek, mivel nincsenek ismerőseim, barátaim.
Tényleg nem volt szép a barátnőmtől hogy otthagyott, de megértem. Ő is úgy gondolta mint ti, hogy van neki elég problémája, minthogy egy súlyos beteget ápolgasson.
Viszont ez megrendítette a párkapcsolatokba vetett hitemet. Én azt hittem hogy "jóban-rosszban", főleg ha már összeköltözés, közös élet volt a téma. Megmondom őszintén hogy még 3 évig nem mondható ki a teljes gyógyulásom és addig nem is mernék egy kapcsolatba belemenni. Ha talán újra kiújul és újra elhagynak azt nem élném túl.
Az viszont más kérdés hogy a barátkozást is kizárnátok például velem? Nem arra gondolok hogy most élőben találkozni akarok innen valakivel, csak elméleti szinten. Egy néhány órás program alatt szerintem nem tűnik fel a mentális betegségem (kivéve ha vizsgálatokra megyek) és ha nem is vagyok éppen jól, egy barátot könnyebb "lerázni" amíg jobban leszek, egy barátnőnél azért más a helyzet. Régen a legjobb barátom is lány volt, jól kijövök "veletek".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!