Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnám legyőzni végre az önbizalom hiányomat?
Talán ez az egyetlen dolog nálam, ami rettenetesen megnehezíti a dolgomat csajozás terén.
Szerencsére egy teljesen átlagos testalkattal rendelkező, jóképű srácnak tartom magam. Már ahhoz, hogy ezt így leírjam, elég sok visszaigazolást kellett kapnom az élettől, hogy ki merjem jelenteni.
Volt már barátnőm, illetve több lánnyal is alakítottam ki közelebbi viszonyt. De a lányok között legalább 1 évek teltek el.
Valahol bennem van az a tudat, hogy ha kicsit elereszteném magam akkor sokkal könnyebben is találhatnék párt magamnak.
Tudni kell rólam, hogy rettentően szerény, visszafogott srác vagyok, illetve túlzottan idegeskedő, és az apró dolgokon is fenn szoktam akadni, nem vagyok az a leszarom típus, illetve magamat kicsit alulbecsülöm, nincs önbizalmam. Nagyon naiv vagyok, talán abból fakad, hogy én másnak ártani maximum akkor, ha nagyon csúnyán belém taposnak, általában mindenkinek segítek, illetve lehet, hogy túlzottan adok mások véleményére, néha jobban mint a sajátomra.
Nekem mindig gondot jelentett a csajozás. Mindig csak akkor léptem, ha egyértelműen közeledett felém egy lány. Az "apró jeleket" nehezen veszem észre.
Magamról nem tudom elképzelni, hogy spontán oda megyek egy lányhoz és el kezdek vele flörtölni. Erre még emlékezetem szerint nem volt példa.
Azt sem tudom, hogy ez az önbizalom hiány miből fakad, csak azt tudom, hogy negatív hatással van nem csak a csajozásra, hanem az élet egyéb területére is, de leginkább itt éleződik ki.
Legalább egy tucat embertől megkaptam már, hogy "kicsit több önbizalmat" és társaikat. Köszönöm, de hogyan?
Mit tudnék csinálni, hogy több önbizalmat szerezzek? Esetleg teljesen megszabaduljak az önbizalom hiányomtól?
Aki járt hasonló cipőben, az hogy szabadult meg tőle?
Nehezen tudnám rávenni magam egyik napról a másikra, elmenni bárhova és csak úgy spontán odamenni csajokhoz. Lehet ezt kéne, és megjönne az önbizalmam?
Tudom, hogy nyámnyila faroknak tűnhetek most, de már nagyon rég óta szenvedek emiatt. Nagyon sokat segítene, ha tudnátok tanácsokat adni, lekötelezne.
Előre is köszönöm.
21/F
Biztos sok könyvet olvashattál az életedben, ha erre azt írod, hogy too long; didn't read.
Pedig próbáltam szépen tagolni :(.
vegyél példát róla:
én is hasonló cipőben járok, annyi különbséggel hogy én csak a közelebbi viszonyig jutottam el eddig, barátnőm konkrétan nem volt.
21/F
Hozzád hasonló helyzetben vagyok csak én még kimondottan szépnek sem mondanám magam. Azt mondják az önismeret fejlesztése segít. Az utóbbi időben foglalkoztam pszichológiai témájú könyvekkel cikkekkel előadásokkal. Lényegében nem változtam meg tőle - nem is önmagában ettől kell csodát várni - de szerintem hasznos ez. Tisztában lenni vele mi rejlik az érzések mögött. Tisztában lenni a gyengeségekkel, lehetséges buktatókkal, nem többnek vagy kevesebbnek gondolni őket mint amik. Éretten gondolkozni az emberi kapcsolatokról. Ez egyfajta mankó, de az I re a pontot a tapasztalat teszi fel; enélkül hiába vagyok bármilyen okos nem lehetek benne biztos hogy jól tudom amit tudok.
Az önbizalomhoz - egy normális értékrendű embernek - szüksége van jövőképre. Minél stabilabbra építed és minél inkább a sajátodnak érzed annál jobban elfogadod magad. Nekem semmilyen jövőképem nincs (egy erős szakra jártam amin csak vegetáltam tehetség és elszántság híján, mehettem volna büfészakra vagy ülhettem volna itthon eddig is ennyi erővel). Ha értéket látsz abban amit csinálsz akkor fogsz magadban is értéket látni. És ez különbözteti meg a sikeres embereket a sikertelenektől (ezt már több olyantól hallottam akit én sikeresnek tartok). De a munka/tanulás csak az egyik front, egy jó hobbi ezt erősíti, olyan dolgokat fogsz tudni amiket a legtöbben nem, így egyedibb leszel. A kemény sportokra sem hiába mondják hogy jellemformálóak. Lehet hogy ez neked mind nagyjából megvan, de ha változni akarsz akkor változtatnod kell valamit a környezeteden. Itt most leginkább új hobbira gondolok amivel új társaság is jár. Illetve ha nem szereted a sulid/munkád akkor mérd fel a lehetőségeid és lépj valamerre. Mondani könnyű megtenni nehéz, és tényleg gondosan kell mérlegelni mit éri meg és mit nem. Ha az ember érzi hogy halad az szerintem szintén segít. A cél elérni egy olyan környezetet amiben sikeres vagy mert a siker hozza az önbizalmat.
Ragozhatnám ezt még évezredekig és sokfelé tudnék kicsapongani a témában. De őszintén szólva nem sokat ér amit más mond, mind ismerjük a kliséket "az út számít nem a cél" blabla.
Az számít amire magad jössz rá, mert csak azt érzed át, nem elég tudni a dolgokat érezni is kell hogy úgy helyesek. És itt kanyarodunk vissza miért hasznos az önismeret fejlesztése.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!