MIért van külön felső oktatottaknak weboldal az egymással való randizásra?

Jajj, mondtam h rossz példa volt.

Dehogy akartam belőni a hiearchiát, csak sütött a lekezelő,

lenéző viselkedés az előtte levő kommentedből, és arra

írtam, hogy vadidegent ne becsülj alá, hisz nem tudha-

tod, milyen ember, mit ért el eddig.

Nem túl közeli barátságot úgy értem, hogy elkerültem a

városomból, közel egy éve, így csak telefonon/skype tart-

juk a kapcsolatot, és éves szinten néhány alkalomra redu-

kálódott a személyes találkozások száma. Igaz, olyankor

akár éjszakába menő beszélgetések is előfordulnak.

"Van-e egyáltalán". Ez megint szép volt :) És még mindig

félreérted, mit akartam ezzel mondani. A dokumentumfilmek,

pedig ha elolvastad a listát, láthatod, hogy csomó pl

bölcsésztudomány kategóriába sorolható. Akkor miért is nem

értélekem őket? :)

"Tudjátok,az az érdekes,hogy az érettségizett,vagy diplomás okosabbnak,képzettebbnek érzi magát,és ezért néz le másokat.És azzal,hogy a másikat lenézi,vagy lebecsüli,azzal mutatja meg igazi ostobaságát."

Ez a kulcsmondat, amiért leírtam a konkrét példáimat. Nem nézem tartom magam többre csak azért, hogy milyen papírom van, és nem is nézek le ugyanilyen oknál fogva másokat. Én épp azt tapasztaltam, hogy a kétkezi munkások közölték velem rendszeresen, hogy én csak a tökömet lógatom az egyetemen. Itt fentebb is elhangzott néhányszor. És párkapcsolatban is többször megkaptam ezt. Holott én nem nézek le senkit, nem is tehetném, a szüleim kétkezi munkások, 16 éves koromtól egész a diplomám megszerzéséig dolgoztam jó pár gyárban magam is, tudom, hogy mi a kemény munka. De azt is, hogy mennyit kell olvasnia a kritikusnak, mire kritikussá válik, mekkora tehetség kell hozzá, hogy a kritika önmagában is élő mű legyen, és mennyi kritikát kell megírni, mire elismerik, és adnak a véleményére. Csak hogy a példánál maradjunk. De nem feladatom megítélni, hogy melyik a hasznosabb, nincs jogom sem hozzá. A páromtól sem azt várom, hogy ezt megítélje, hanem azt, hogy tiszteljen azért, amit csinálok. Én is tisztelem.

De: a tapasztalatom az, hogy egy diplomás nő mellett egy alacsonyabb végzettségű férfinak kisebbségi komplexusa van, ami miatt folyton azt hiszi, hogy a nő lenézi őt. Ahogy azt a kérdező fent idézett mondata mutatja, ezért emeltem ki. Ezt minden férfi máshogy kezeli: akikkel én találkoztam, azok a legjobb védekezés a támadás-stratégiát választották, és megpróbáltak lépten-nyomon megalázni. Ezt a jövőben szeretném elkerülni.

25/N

A van-e egyáltalánnal csak azt akartam jelezni, hogy tényleg mindegy a végzettséged.

Egyébként nagyon kellemes polémia alakult ki, élvezem a dolgot. :)

25/N

Nos, nálam olyan van, hogy akit szeretek, azt nem

támadom :) Lehet megint rosszul látom, de idáig be-

vállt a módszerem :)

In medias res:

"mennyit kell olvasnia a kritikusnak, mire kritikussá válik, mekkora tehetség kell hozzá, hogy a kritika önmagában is élő mű legyen"

Ezt elismerem, tény. Viszont elismert műkritikus kevés

van, holott az egyetemen éves szinten kijön jópár, azok

hova tűnnek? Gondolom nem tud elhelyezkedni a szakmájá-

ban, csak a papírja van meg. (Félreértést elkerülve

nem a mekibe akarom őket elküldeni)

"a szüleim kétkezi munkások, 16 éves koromtól egész a diplomám megszerzéséig dolgoztam jó pár gyárban magam is, tudom, hogy mi a kemény munka"

Na ezt pl becsülöm, látatlanban is!

"a kétkezi munkások közölték velem rendszeresen, hogy én csak a tökömet lógatom az egyetemen"

Ezzel ebben a formában nem értek egyet. Azt írtam, hogy

aki nem egyetemre/főiskolára jár, az elvileg dolgozik,

és ott élettapasztalatot szerez. Tehát valamilyen szinten

biztosan "le van maradva" azokkal szemben, akik már hama-

rabb kikerülnek a nagybetűs Életbe, és saját lábra kell

teljesen állni. Persze ezzel semmivel sem kevesebb - ha

emberre kivetítve nézzük - a diplomás, csak egy adott kor-

ban másféle eredményt tud felmutatni.

"És párkapcsolatban is többször megkaptam ezt"

Ezt pedig sajnálom. Valamilyen szinten a kétkezi munkás-

nak jól eshet, ha hazamegy, és a barátnője épp nem suli-

ban van / tanul otthon, akkor ne úgy nézzen ki a lakás,

hogy szalad, és esetleg néha csinálhat a leányzó is vala-

mi főtt ételt (nem üzemkonyha, csak néha, kedvességből),

főleg ha a pasi fizikai munkát végez, és dögrováson van,

mire végetér a műszak.

Remélem nem hagytam ki semmit :)

Évente 2-3 kritikusnál több nem végez országszerte, szóval nincs akkora túltermelés, mint azt sokan gondolják. És a többi bölcsész-szakon sem. Másrészt írtam, hogy kritikusnak nem születik az ember, azért keményen meg kell dolgozni, hogy ismerjék. Lehet, hogy dolgozik 4-5 évet asszisztensként, miközben éjszakánként írja a kritikáit valahová, ingyen. Míg nem egyszer kap végre egy főállást valamelyik lapnál. Van még jó néhány nagyon telített bölcsész szakma, ami így működik, az újságírók például, hogy messzebb ne menjek a kritikusoktól.

Köszönöm az elismerést, de őszintén szólva nincs miért, nem volt választásom. Vagy legalábbis én úgy éltem meg, hogy vagy dolgozok, vagy éhenhalok. Az, hogy ezt az egyetemmel együtt sikerült megcsinálni, csak a diákhitelnek meg valamiféle csodának köszönhető.

Az, hogy ki mennyit látott az életből, szerintem egy másik aspektusa a kérdésnek. Mint a mellékelt ábra mutatja, az egyetemet is lehet úgy csinálni, hogy azért ne nagy boci szemekkel nézzen az ember a diplomaosztón, hogy "b...a meg, mit fogok most csinálni". (Bár én attól még pislogtam, hogy dolgoztam már, ez semmivel nem juttatott előrébb.)

Ami egyébként egészen jól mutatta ezt a humán reál szembenállást, hogy volt egy szintén humán végzettségű barátom, már egy ideje jól megvoltunk. Tisztelte a munkámat, én is az övét. Majd hirtelen elhatározás mentén beiratkozott egy mérnök szakra, és onnantól Pál-fordulás, én voltam maga az antikrisztus, amiért semmi értéket nem teremtek, bezzeg az a műszaki rajz, amit ő csinált, az a valami. Úgy felbosszantott, hogy fogtam a következő műszaki rajz házi feladatát, megcsináltam, és otthagytam. Ha azt hiszi, kevesebb vagyok nála, akkor jobb külön.

Ahol most élek, egyik legjobb barátnőm egy újságíró :)

Azért remélem a barátod támogatott, amennyire tudott.

Közös kasszán voltatok ? (bocsi, privát szféra, csak

kiváncsiskodok, nem kötelező válaszolni).

Elismerés annak szólt, hogy sok más egyetemistával,

középiskolással szemben te már dolgoztál, nem is ke-

veset, és nem is "könnyű női munkát". Sokat jelent a

szememben, ha valaki nem íjed meg a munkától.

A kapcsolat lezárása pedig határozottan tetszik :)

Baráti alapon nem segítenél be a munkámba? Jelenleg

főként kriptográfia, nem tudom, mennyire lehetsz jár-

tas a témában :)