Miért gondolja minden magát rondának tartó fiú, hogy csak a csúnya lányoknál van esélye?

"Én amúgy azt bírom, hogy ezek a ronda srácok hatalmas hősnek, meg áldozatnak állítják be magukat, mert ők a ronda lányokkal is beérnék. Mert nekik a világ eddig terjed. Olyanokra, hogy belső értékek, nem is gondolnak."

Mert olyanokra a lányok se gondolnak.

"Írta valaki, hogy elálló fülek, husis száj, attól nem leszel csúnya, mert mindenkinek más és más jön be, lehet, hogy valakinek éppen ez."

Nem igaz, a nők ízlése nagyon hasonló. Speciel az elálló fül sztem nagyon kevés nőnek jön be, ha egyáltalán van akinek bejön.

"Ha alascony vagy, akkor sincs veszve sok minden, mert van sok pici lány, akinél még mindig lehetsz magasabb."

Lehet h itt még nem írtam le olyan sokszor, de minden lánynak magas pasi kell, a piciknek is.

"Illetve a legfontosabb az nbizalom!! Mert az nagyon kisugárzik ám, ha valakinek nincs, meg elhiszi magáról, hogy csúnya."

Duma. Nem sugárzik ki semmi, csak szeretitek erre fogni, ha vkit a külseje miatt utasítotok el.

"Nézzétek meg a páwákat, akik pics*kkal pózolnak, amúgy arcra ők sem helyesek, sőt.. mégis tele vannak nővel, mert van önbizalmuk."

Nem azért vannak tele nővel, hanem mert ez a divat, erre buknak manapság a fiatal csajok.

Privire válaszolni fogok (nekem küldted).

Na, először is:

"Ronda" lányok. Már számtalanszor leírtam, hogy aki nem felszínes, az nem "szépekre" és "rondákra" osztja fel a lányokat, hanem azt írja, NEM SZÁMÍT neki a lány külseje, hanem a benső szépséget nézi. Itt kevés fiú írt ilyesmiről, náluk az a helyzet, hogy kevésbé válogatósak a csajoknál- mert nincs rá lehetőségük. A lehetőség hiánya nem jelenti a felszínesség hiányát!

Úgyhogy, ne tessék szidni se a szép, se a ronda nőket. Nektek is pont azok a kategóriáitok (tisztelet a kivételnek). Hogy ők is a külsőt nézik először? A nőnem finnyásabb evolúciósan, ez van. A hímnem meg könnyebben kapható. (Persze, épp úgy a "szép" után áhítozik, ha TEHETI).

Különben igen, néha a "ronda" lányok még jobban eltúlozzák ezt. Változó. Van, amikor úgy gondolja: beéri egy csúnyácska fiúval, az legalább mellette marad, nem csalja meg. De előfordul, hogy fordított a "logika". Azzal, hogy csúnyát választ, beismerné, hogy ő maga is csúnya. Ráadásul, neki jobban kell javítania a génkészletet, bár igaz, hogy két csúnya embernek is született gyönyörű gyereke, mégis berögzülhetett ez.

Aki az "alfahímekről" és az édesapjáról írt, az kissé tévedésben van. Szívesen megkérdezném tőle, hogy az édesanyja mennyire volt boldog az édesapja mellett? A nők ugyanis véletlenül ragadnak benn az ilyen kapcsolatokban. Az én édesapám például inkább "behódoló", ahogyan a párom is, jó értelemben. Én domináns vagyok, de konfliktuskerülő, illetve a konfliktusokat jól kezelem. Ez megint más, ez férfiben is lehet kellemes.

A "durva" férfiak mellett általában olyan fiatal lányokat látok, akiknek az apja is durva volt, egyrészt az rögzült, hogy "a nő csak ennyit érdemel" (mégha lázadtak is ellene!), másrészt menekültek otthonról, harmadrészt kevés lett az önbizalmuk, kisebbrendűségi érzésük van, ami egyfajta mazochista hajlamhoz vezet, azzal együtt, hogy megpróbálják betörni is a kiszemeltet. Ez érdekes jelenség. Lehet külön-külön is az egyik vagy a másik, de gyakran együtt jár e kettő. A nő igényli a durvaságot, önbüntetést, azt, hogy "elnyomják", mert nem fejlődött ki az egészséges önérzete, ezzel együtt azonban gyűlöli önmagát és azt is aki vele ezt teszi (elvégre az anyja is gyűlölte az apját, általában).

Az apával való rossz viszony fiúknál is sok galiba okozója, ha már felhoztad, kihathat a párkapcsolati sikerességre, megnehezítheti azt.

A nő és férfikép gyakran nem reális, előfordul, hogy az énkép sem, szélsőséges végletek között mozog.

A kellemes önbizalom keverve van a durva alfasággal (a kettő két külön kategória), az érzékenység, másik lelki problémái iránti fogékonyság, egészséges kötődés, stb. (ezekre én is képes vagyok) a túlérzékenységgel, kiszolgáltatottsággal, lelki függéssel, sebezhetőséggel, ami kompenzáláshoz, vagy kudarckerüléshez vezethet.

Az optimális, ha valaki egyszerre rendelkezik egészséges önérzettel, de a másik iránti figyelmességgel, előzékenységgel is.

Blackmore, itt már nem az a lényeg, hogy számít-e a külső. Számít. De te nem reálisan fogod fel, hol, miben, mennyire, és ezzel saját esélyeidet rontod. Az alacsonyság például nem számít. Vagy ha igen: az is épp a "piciknél" számít jobban. Változó, de ugyanaz lehet igaz, mint a csúnyaságra. A picike lány nem akar picike pasit, mert úgy érzi, az emberek között ők lesznek a "törpék". Keress olyan magas lányt, mint te, aki már NEM érzi alacsonynak magát lányként.

"Lehet h itt még nem írtam le olyan sokszor, de minden lánynak magas pasi kell, a piciknek is."

Érdekes, nekem volt nálam kissé alacsonyabb barátom már. Szerintem nem én vagyok az első. És akkor is választhattam volna magasabbat.

"A "durva" férfiak mellett általában olyan fiatal lányokat látok, akiknek az apja is durva volt, egyrészt az rögzült, hogy "a nő csak ennyit érdemel" (mégha lázadtak is ellene!), másrészt menekültek otthonról, harmadrészt kevés lett az önbizalmuk, kisebbrendűségi érzésük van, ami egyfajta mazochista hajlamhoz vezet, azzal együtt, hogy megpróbálják betörni is a kiszemeltet. Ez érdekes jelenség. Lehet külön-külön is az egyik vagy a másik, de gyakran együtt jár e kettő. A nő igényli a durvaságot, önbüntetést, azt, hogy "elnyomják", mert nem fejlődött ki az egészséges önérzete, ezzel együtt azonban gyűlöli önmagát és azt is aki vele ezt teszi (elvégre az anyja is gyűlölte az apját, általában)."

Ebből a gyönyörű összképből azt még ki is felejtettem, hogy gyakorlatilag egy pszichés játszma.

A nő vagy folyamatosan sajnáltatja magát, panaszkodik, de már nem is akar kitörni.

Jellemző, hogy ha az ilyen nőket "kimenekítik", visszamennek. Már nem tudnak új önképet, új viszonyulásokat felépíteni.

Vagy betegesen igazolják magukat a környezet előtt "nem is olyan szemét a párom, tud ő nagyon rendes, imádnivaló is lenni!" "Nem is volt olyan rossz az apám, a maga módján szeretett... férfi, meg lehet érteni"

Épp elég volt a gyerekkori kiszolgáltatottság, a tehetetlenség. Nem akarja újra átélni, azt érezni. Most is áldozatszerepben van, de inkább elhazudja, minthogy szembenézzen vele. Hisz akkor be kellene ismernie, hogy ő is úgy választott, mint az anyja. Még az az aprócska kis illúziója is odaveszne az önérzetének.

Továbbá lépnie "illene", (ami például több gyerekkel, vagy munka, pénz nélkül bajos), ami megint csak magában hordaná a bukás lehetőségét.

"Az alacsonyság például nem számít."

Ezt te se gondolhatod komolyan. A plafon nem szakadt le, amikor ezt írtad?

"Keress olyan magas lányt, mint te, aki már NEM érzi alacsonynak magát lányként."

Az olyanoknak is magas pasi kell.

"Érdekes, nekem volt nálam kissé alacsonyabb barátom már."

Alacsonyan is lehet barátnőt szerezni, feltéve ha nagyon jóképű az ember. Gondolom az a srác is az volt, már ha igaz, amit írsz.

"Ezt te se gondolhatod komolyan. A plafon nem szakadt le, amikor ezt írtad?"

Nem, mert nem csak nekem, hanem sok barátnőmnek is volt már alacsonyabb. Mi átlagos magasak vagyunk, nem érezzük magunkat gyámoltalannak. Nem vagyunk picik.

Van egy pici barátnőm, ő mindig magas pasit akart. :)

De előfordul, hallottam már pici lánytól (én 180 közelében járok), hogy neki se kell 2 fejjel magasabb, inkább alacsony fiút szeretne, ez is változó.

És igen: számít, hord-e magassarkút. Még ez is. Otthon mindegy, az utcán meg belejátszhat, hogy lapos vagy magas sarkúban megy-e melletted.

Bár én felhúztam az alacsony barátom mellett is, eszembe se jutott, hogy ne.