Évek óta tartó se vele-se nélküle kapcsolat, csúnya és nem hétköznapi drámákkal fűszerezve. Megoldás?
A párom erőlteti a kapcsolatot, nem hajlandó elfogadni hogy be akarom fejezni, mindent bevet. Ha vele maradok, idegbeteg vagyok, bőven van miért. Ha szakítunk, depressziós leszek. Tudom, találjam fel magam, ami remekül megy is,ha nem vagyok depi, mert szeretek egyedül lenni, de ilyen idegállapotban nem megy, megpróbáltam.
Tegnap szakítottunk, nem bírtam tovább az őrlődést, de ilyenkor csak szedem az altatókat hogy ne legyen időm gondolkodni. Lassan függő leszek, attól félek (voltam már súlyosan függő).
Most akkor jól vagy rosszul tettem hogy szakítottam vele? Ha vele maradok, akkor a nyugtatókat kell szednem,mert képtelen vagyok túltenni magam a szemétségein. Megpróbáltuk megbeszélni, de csak az ő álláspontját hangoztatja, vagyis nem jutottunk semmire. Ha szakítunk, akkor meg csak aludni akarok, semmi nem érdekel. Mit gondoltok? Mi a jó megoldás??
Sztem itt jópár ellentmondás van..
Ha nem szereted, miért örlődsz?
Hogy lehet se veled, se nélküled a kapcsolat ha te is szereted meg ő is téged hiszen mindent bevet..
nem lehet, hoyg a problémát nem ti okozzátok, hanem egy külső tényező amit nem tudtok még megoldani?
pl pénzhiány..
Emiatt nem lenne fer elhagyni valakit szerintem..
Vannak dolgok amiket csak közösen lehet megoldani..
Szervusz! Az ember addig szenved, amíg bele nem fárad. A tested előbb utóbb jelezni fog, hogy nem bírja tovább, ergo beteg leszel. Betegen élni nem jó.
Szerintem a helyes lépés az lenne, ha tovább lépnél, mert amiről te beszélsz az már nem kapcsolat, hanem mazoista életmód. A te sorsod a te kezedben van. :)
De ha az ő álláspontjait hangoztatja csak, és a tied meg nem érdekli akkor miért nem érzel dühőt?
Ha dühöt érzel, minek kell a nyugtató?
Akkor már örülhetnél ha megszabadulsz tőle..
Ami végülis egyszerű..
Telefonszámcsere, emilcsere, msn csere, meg kerüld el, hameg utcán találkozol vele rázd le, ha megérint vágd pofán!
Szerintem más nem tehetsz..
Vagy esetleg elutazhatsz egy kis időre.
Mindenkinek köszönöm a választ, igazatok van. Egyébként nem vagyok már fiatal és gyakorlatilag az ég világon senkim sincs (családra gondolok), talán ezért is nehéz lépnem. Csak azért nem részletezem a történteket, mert egy regényt lehetne írni belőle, ami valóban nem lenne egy hétköznapi történet. Mindketten hibáztunk, aminek nagy része részéről aljasság, részemről bosszú volt.
Csakhogy ha vitázunk, ő kizárólag engem okol, ő véletlenül sem hibás...
Aki azt írta, hogy bele fogok betegedni, tökéletesen igaza van, mert mióta kiderült a legújabb és legnagyobb hazugsága (előtte már épp kezdtem bízni benne, javult a kapcsolatunk)azt már képtelen voltam megbocsájtani és ennek ellenére nem akart elengedni, valóban minden betegség előjött rajtam, orvosról-orvosra jártam.
A társfüggőség esetemben elég érdekes, mert volt már több partnerem és ha vége volt, el tudtam fogadni és továbbléptem, feltaláltam magam. Ő az egyetlen, akinél ez nem sikerült. Sokáig azzal vígasztaltam magam, hogy ez nem lehet véletlen és dolgunk van egymással, de sajnos látom hogy szép lassan tönkremegyek akkor is ha megpróbálok felejteni, ahogy ő szeretné (nem megy..) és akkor is ha elhagyom.
Most szabadságon vagyok és nagyon rosszul érzem magam, mert semmihez nincs lelki erőm, de hétfőtől már dolgozom szerencsére, így talán könnyebb lesz elviselni, hogy vége. Mert az eszem szerint jó hogy vége, csak épp az érzések miatt (pozitív és negatív is)nagyon rossz, úgy érzem húznak le a mélybe a gondolatok. Nem vagyok önmagam.
Hozzáteszem, hogy most már nem keres, talán belátta hogy komolyan be akarom fejezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!