Lányok, ti mit gondoltok egy olyan fiúról, aki a magány, szeretethiány miatti szomorúságát időnnként sírással vezeti le?

Nem vagyok helyes fiú, nem vagyok adonisz, így érthető, hogy minden lány élből elutasított, akinék bepróbálkoztam személyesen vagy neten.A sok év alatt a sok elutasítás okozott valami törést bennem lelkileg és olyan feszültséget, amit nem bírok ki másképp csak, ha időnként szerelmes és szomorú zenéket hallgatok és egyedül esténként, amikor senki sem hallja, ezeket hallgatva elengedek pár könnycseppet és közben arról álmodozom, hogy valahol talán mégis van egy lány, akit akár csak meg ölelhetek, szerethetek és, aki viszont tudna szeretni engem. Tudom, hogy szánalmas és gáz, hogy idejutottam, ezért nem is tud erről senki sem és nem is szeretném, ha ezt megtudná bármelyik ismerősöm, nem szeretek gyenge emberként fentűnni, így is sokat bántottak már az életben nem túl előnyös külsőm miatt.