Miért van az, h az egyéniségeket senki se szereti?

Gyakran a magukat egyéniségnek nevezők inkább saját maguk karikatúrái.

Példa: A pulóvert senki se tűri be a farmerba, mert nagyon hülyén néz ki. Aki pedig megteszi, azt mondja magáról, hogy egyéniség, de közben nem más, mint közröhely tárgya.

Konklúzió: Sokszor az egyéniség nem abban rejlik, hogy homlokegyenest mást csinálsz a megszokottnál, elfogadottnál.

Ezek után valóban egyéniségnek tartod magad, vagy inkább csak egy nevetséges kissrácnak? Ha továbbra is egyéniségnek tartod magad, akkor lehet, hogy rossz társaságban mozogsz.

Bocs, ha offenzív a válasz, de remélem érthető a lényeg.

"Miért van az, h az egyéniségeket senki se szereti?"

Mert sokszor csak ők hiszik magukról azt,hogy egyéniek,nem bántás,ezt tapasztalom....

Érdekes, pedig egyre inkább úgy hírlik, hogy a nők a "jóképű bohócokat" szeretik.

"Mai világ olyan korcs, h mindenki csak az átlagos embereket szereti, akinek egy kicsit is eltér a véleménye azt rögtön hülyének nézik."

Annyira BÍROM ezt a MAI világ kezdetű szövegeket! :D Örülj, hogy egyáltalán lehet egyéniséged! Régen még az se lehetett volna. Szabványember szürke öltönyben vagy munkásruhában, ha nő vagy még rosszabb, és kész.

"teletetovált, 20 centis fültázítós, telepircingelt, szakállas, csőgatyás, félrefésült fejű, akkor mondjuk, hogy csodálkozol?!"

Ha ilyen lenne (kivéve a szakállast!) szerintem nem panaszkodna. Vagy esetleg azért, hogy "csak" több ezer "barátja" van.