Most velem van a baj, vagy tényleg eltűntek a nőies jellemű lányok?

Nem szégyen sírni, még férfinak sem!

Én viszont nem vagyok sírós fajta.

És sokszor, úgy érzem, mintha azt várnák a nőktől: direkt tűnjenek gyengének, direkt sírdogáljanak, hogy a férfi erősnek tűnhessen mellettük. :S Úgy érezhesse, szüksége van rá a nőnek, támasz lehessen. Pedig nekem szükségem van rá enélkül is. :)

Én nem tudok ilyen lenni. Nekem kicsit fonák dolog. :S Főleg, hogy sok nő vissza is él ezzel, szándékosan sírják el magukat, szándékosan könnyeznek és manipulálják a pasikat. :O

"Tipikus művészlelkű lányok valók hozzád akik táncolnak, festenek, meditálnak, ilyesmik."

Így már azért másképp hangzik, ebben van pozitívum is. :) Nem csak az, hogy kell egy "gyenge" nő, hogy a férfi mellette erős lehessen.

szándékosan sírni meg manipulálni tényleg disznó dolog. Én el szoktam vonulni, nagyon ritkán sírok mások előtt, és inkább érzem magam erősnek tőle, főleg, miután mindent jól kiadtam. Nekem a fenti leírás nem hat úgy, mintha gyenge nőkről lenne szó, ezek mellett lehet valaki határozott - habár a kérdező is inkáb arra gondolhat, amit te mondasz.

egy nő szerintem gyengéden és érzékenyen is tudhatja, mit akar, irányíthatja a sorsát, lehet határozott, még vezető jellem is, csak kicsit máshogy mint egy férfi. Hogy pontosan hogyan, azon még dolgozom.

Ebben egyetértek és el is fogadom. :)

De tényleg így van, hidd el, hogy én természetszerűleg "erős" lelkű nőként számtalanszor találkoztam azzal az elvárással, hogy ugyan már, lehetnék "gyengébb". És ez így furán veszi ki magát. :) Nem nyomok el senkit, hagyom érvényesülni a másikat is, de, hogy azért legyek gyenge, hogy ő erősebbnek érezhesse magát ettől? :)

Az külön szimpatikus, hogy még a sírás is erősebbé tesz bennünket. Ha tudnék könnyen sírni, én is elvonulnék, nem tartanám vissza. Az elfojtás egyik nemnél sem jó, feldolgozni kell az eseményeket. :)

Ilyen nekem is kellene, de elárulom neked, hogy ilyen szinte már nincs.

Az emberek - s a lányok - fejét annyira telefertőzte a liberális mának élő élvezetvágyó mentalitás, hogy olyanok mint a zombik, s eltűntek ezek a jellemvonások belőlük.

Néhány vallásos közösségben talán még akad 1-2....

Szerintem régen nem voltak igazán jellemvonások, a normák rabjai voltak. Mert hát, gondoljunk csak bele: egyetlen út állt egy nő előtt. Szűznek maradni, jó partit találni, férjhez menni, jó feleséggé válni.

Az aztán egyéniség a javából. :)

És hol vannak az igazi férfiak? Akiknek szükségük van egy nagy, erős, gondoskodó nőre, mert nem tudnak egyedül megfőzni egy vacsorát, felvarrni egy gombot, nem találják meg a zoknijukat?? És ha két napra othonhagyod őket, vagy kigyullad a ház, vagy összeborul? :DD

Akiknek kell az ASSZONY, mert nélküle gyámoltalan kisfiúk, és éhenhalnának mert egy szendvicset se tudnak összeütni!

Komoly, anyám egyik volt kolléganője elment egyszer a munkahelyükről valami két napos továbbképzésre és a férje addig ÜRES KENYERET evett, mert magának még egy teát sem tudott megcsinálni, annyira ki volt szolgálva. :D

Kölcsönös függőség, hajrá! :D

A "liberalizmus" (sok pontját nem pártolom!) egyébként nem kényszer. Az volt kényszer, amikor egy nő nem dolgozhatott, nem tarthatta el magát, stb.

Nem tanulhatott. Na, az tényleg "agymosás", abban az értelemben, hogy hiába akart mást, szabványra szabták.

A liberalizmust nem muszáj követni.

Az követi, aki akarja, mint a divatot. A tv-t ki lehet kapcsolni, pl. én alig nézem. Mégsem költöznék vissza az 1800-as években, hogy harcolhassak azért, hogy valamelyik egyetemre felvegyenek nőként.

"A liberalizmust nem muszáj követni."

Ma a liberalizmusnak diktatúrája van, ha nem vennéd észre. Nem is követhetsz mást.

A korábbi századokat nevezik rabságnak, pedig most élünk abban. Talán nem mehetett egy nő egyetemre....de talán nem 30 évesen kezdtek el szülni....és talán akkor nem is állt a kihalás szélén a magyarság....

Lehet magyarázgatni, így vagy úgy, de a tények tények maradnak, és az tény, hogy 1789 óta, amióta a liberalizmus eluralkodott a világon, Európa országai gyengébbek mint valaha, és a társadalmakba visszatértek az ókori orgiák, bacchanáliák, meleg-felvonulások...vagyis minden, ami a régi, antik társadalmakat is elrothasztotta....de úgy látszik, az emberiség semmiből sem tanul...

Nem vitázom azokkal, akik már agymosottak lettek a férfimozgalom által.

Azt szajkózod, szóról szóra, amit a "vezér".

Ma élünk rabságban? Mert a nők igényei-természete végre némileg szerepet kaphat?

Érdekes, hogy az általam ismert normális nők mind szeretnének gyereket. És szülni is fognak. Minél önállóbbak, függetlenebbek lesznek, annál szívesebben. Arra meg nem a szaporodási-verseny a megoldás, hogy ne hanyatlás legyen- hanem például az lenne, hogy ne a dolgozó, adófizető nők pénzéből tartsák el a nem dolgozó, bevándorló nők 10 gyerekét.

Tehát engem ne győzködj, látom a liberalizmus árnyoldalait.

Felesleges. :)

További szép napot!