Hogyan lehet a legintelligensebben, legnagyobb méltósággal viselni, az elutasítást?

Annyit mondasz, "rendben"

és hazamész dühöngeni:)

kicsit el kell viccelni a végét, köbö úgy, hogy "akkor még csókot vagy puszit sem kaphatok?? nem.... holnap sem?? hát ez borzasztó" valami hasonló na...hogy ne az látszódjon h húúú el vagy kenődve emiatt.

ÉS mosolyogj és köszönj el h na szia angyalom...

"kicsit el kell viccelni a végét, köbö úgy, hogy "akkor még csókot vagy puszit sem kaphatok?? nem.... holnap sem?? hát ez borzasztó" valami hasonló na...hogy ne az látszódjon h húúú el vagy kenődve emiatt.

ÉS mosolyogj és köszönj el h na szia angyalom..."

Na, így biztosan ne csináld! Ez szánalmas... Nőként, ha egy ilyen pasit utasítottam volna vissza, az első gondolaton az lenne "hál'Istennek, hogy megszabadultam tőle!".

utolsó!! itt nem a nőről van szó!

hanem a srácról akit elutasítanak!

neki esik rosszul nem neked fáj! neki kell ugy távoznia h ne ugy nézzen ki mint egy szerencsétlen hülyegyerek! itt most nem a nőkről van szó, meg nam arról h ő mit gondol!

Hamár elutasított kit érdekel??

"Utolsó! Jó,lehet,most tisztelettel nézel rá,nagy ügy,és akkor mi van? Mit kezd ezzel?

Attól még nem fog veled összejönni,akármennyire szeretne."

Nem ezt kérdezted... Az elutasítást tudomásul kell venni. Bizony nem fog veled összejönni, de attól te még férfiként szálltál ki a dologból. Ez bizony tényleg tiszteletet érdemel.