Miért lettek ilyen beképzeltek és nagyképűek a mai lányok?

18: Komolyra fordítva, meglátszik hogy terrorizált édesapád. Ezzel a képére tudott faragni. Gyenge voltál, behódoltál neki. Így természetesen most is behódoló típus vagy. Behódolsz te a nőknek is. Épp ez dühít, ezért gyűlölöd apádat, meg magadat is.

Kérdező, te meghasonlottál önmagaddal (és a férfi szereppel).

Ez főleg neked probléma: mert normális nőnek sz.rt se árthatsz a kínlódásoddal.

Próbálj valami önbizalmat összekaparni magadnak, mert így boldogtalan életed lesz.

Én például simán megverhetném nőként a legtöbb férfit, nyomhatnék le taslikat, ha nem teszik, amit akarok. De eszembe se jut. Ha valakivel nem értjük meg egymást- szabad ember, felőlem elmehet.

Te meg pofozkodhatnál, csak lefognálak, és a fenekedre csapnék. :)

Béke veled.

"Ez a természetes, a férfi irányít a nő meg behódol. Ha meg nem tetszik kap egy taslit. Hülye feminista mozgalmak miatt vagyunk ma itt, hogy a fiú lánynak a lány meg fiúnak hiszi már magát."

Édesanyád is így tett? Meg kaptál te is "taslit" vele együtt? :)

Aztán választhattál: ott volt a gyenge anya, akivel sorsközösséget kellett gyermekként vállalnod.

És a gyűlölt apa, aki döntött feletted, megszabta az életedet.

Érthető, ha önigazolásként elfogadtad ezt a helyzetet. A gond vele azonban, hogy így egyetlen választást hagytál meg magadnak: olyanná kell válnod, mint ő, annak érdekében, hogy kimászhass a legyőzött szerepkörből.

Írnám, hogy szánalmas, de sajnos csak sajnálatos. És ilyenkor adok hálát az égnek, hogy erős nő az anyám, rendes ember az apám, én pedig önálló személyiség lehetek.

Azért mert a pasik tudat alatt a lekezelő, irányító nőket szeretik, nem a rendes kislányokat!

Azokra a nőkre gerjednek akik semmibe se nézik őket és azoknak nyalják a s*ggét!

Ez mindig így volt.A normális csajokat otthagyják,kihasználják, csalják fűvel-fával, mert a pasiknak az kell, hogy a nő alázza irányítsa őket!!!

Egy (volt) rendes lány

Nos, erre közel sem olyan könnyű választ adni, de igyekszem leírni. Figyelve arra is, hogy ne legyen sértő, inkább csak tényszerű.

A dolog ott kezdődött amikor a 70-es években olyan filmek kezdtek megjelenni ahol a férfiakat bugyuta kis papucsként ábrázolták és a nőt erősnek, dominánsnak - ezt meglovagolva a lázadó női tudat a sok százéves identitását felrúgva szerepet akart cserélni a férfival és akar még mindig. Személyes véleményem az, hogy nem kell a nőt ütni verni, de az irányító szerep, a család fenntartása a férfi dolga lenne. Kedves hölgyek! Akik e sorokat olvassátok és már nyúlnátok a lepontozáshoz, előbb még gondolkodjatok el azon, hogy milyen férfit tudtok szeretni és tisztelni? Biztosan vagytok elegen akik azt mondjátok, hogy "most mi jövünk!" jól esik ha a pasi behódol és pincsiként ugrik minden kívánságra, de azt tudjátok-e tisztelni? Felnézni rá? A választ megadja maga az élet, nem véletlenül van ennyi válás, sőt drasztikusan csökken a házasságkötések száma, vagyis? Tényleg jó ha a nő az erős domina a férfi meg csak puhap*cs? Az én véleményem az, hogy közel azonos egyensúlyban kellene lennie a két félnek egymás felé, de már ez sincs meg. A férfi alap identitása is már sántít, nem az a férfi aki verekszik és durva a nő felé és nem is a farkától. Legyen határozott, kemény jellem, de ha kell gyengéd is, merje vállalni az érzéseit és azokról beszélni.

De a fő témára visszatérve. A nők a lázadással egyenjogúságért kiáltanak azt gondolván, hogy kevesebbek, viszont nem kevesebbek, ugyanúgy értékesek mint a férfi, csak másban. Ezzel pedig elérkeztünk ahhoz, hogy a karrier terén a nők kiszorították a férfiak egy részét, ezáltal a férfi társadalomban frusztráció lép fel - ami nem csak a karrierjük, de a magánéletükre is kihatással van, görcsölnek és nem tudnak jó apák lenni. Ördögi kör. Nem jó apa mert pl. nem segít be a házimunkába, nem segít a gyerek fejlődésében - tisztelet a kivételnek - majd ezt az identitást adja tovább. Aztán a jelenlegi filmek és sorozatok a szinglikről tovább erősítik ezt az állapotot, a nő erős, a férfi gyenge. Valahol igaz is, pontosabban átfedéssel, mert pl. a férfi fizikailag erősebb, de a nő kitartóbb, rámenősebb és a stresszt fényévekkel jobban tűri. Megint más kérdés, hogy a nő a stresszt látványos, bolhából elefántot módon éli meg és gyorsan meg is szabadul tőle, amíg a férfi általában csendes őrlődéssel. Ha éppen nem mindkettőnél robban a bomba és szóban, de ott is a nő az erősebb, nincs férfi aki szóban méltó vitapartnere lehet egy nőnek. Viszont a férfi logikája jóval magasabb, a nők meg érzelmesebbek. Előny-hátrány...

Lehetne még sorolni, mert mindkét fél sáros, azt mondom inkább olvass ilyen jellegű könyveket, kiváltképpen Dr. Csernustól, igaz, Ő is ember, mert tévedni emberi dolog de ha valaki akkor az ő személye bátran, gerincesen kielemzi a helyzetet.

"Ha éppen nem mindkettőnél robban a bomba és szóban, de ott is a nő az erősebb, nincs férfi aki szóban méltó vitapartnere lehet egy nőnek. Viszont a férfi logikája jóval magasabb, a nők meg érzelmesebbek. Előny-hátrány..."

Éppen a logika miatt nem igaz az első mondat.

Kedves MRC31- csak az elejéig jutottam. Le nem pontozlak. De én alapvetően domináns nő vagyok. Irányító típus. Ez nem jelenti, hogy ne tisztelném a másikat, mint embert!

De amit leírsz- egy aranyos mese. :)

Nekem nagymamám is épp ilyen domináns természet volt. Ez nem a férfi "előjoga"! És ő irányított a családjában.

Olyan igényem soha nem volt, hogy valakire hagyatkozzak, egyoldalúan felnézzek rá. És már nem is lesz. Én nem jövök ki az ilyen férfiakkal.

Az aranyos, talpraesett, életrevaló, ámde olyan fiúkat kedvelem, akik nem akarják aláásni a dominanciámat.

Nem fordult itt meg semmiféle férfi/női szerep- sőt, a helyzet az, hogy végre elérkeztünk ahhoz a korhoz, amelyben az IGAZI női természet képes kibontakozni. Ezt nem a lekezelő, férfiakat ugráltató lányokra értem! Hanem az irányító Nőkre, akik szeretetteljes bölcsességgel viszonyulnak a partnerükhöz!

Ez pedig a férfinak is, mert sokkal kellemesebben érzi magát egy ilyen kapcsolatban, mint egy latens, manipulatív, ők a háta mögött irányító nő mellett- aki kénytelen volt ilyen-olyan cselből elfojtani a dominanciáját, így az kerülő utakon tör elő.

Gondold ezt át, mert számtalan ilyen esetet láttam. A nő ott is irányít, de mindkét fél csak szenved tőle.

Folytatva: életemben sosem volt olyan igényem, hogy "felnézzek" (ebben az értelemben) egy férfira. Hogy rá hagyatkozzak. Azok pedig, akik versengeni óhajtottak velem, egyenesen taszítottak.

Nyilván, mindenki szabad ember, ha ilyen volt az illető- felőlem nyugodtan távozhatott. :)

A kölcsönös tisztelet, bizalom ami fontos, viszont visszakérdeznék: ti milyen nőket tudtok igazán tisztelni? Aki mindenben követi a szavaitokat? Átengedi az életét, hogy "rendelkezzetek" (jó értelemben!) felette, döntsetek helyette, mi a jó neki, "pátyolgasságot"? Mert én a környezetemben nagyon nem ezt látom. :)

27: Nem hiszek abban, hogy a férfi logikája magasabb lenne. Bár azt sem állítom, hogy alacsonyabb. Igazság szerint én még férfiban nem találkoztam amolyan "igazi" vitapartnerrel. Nőben már igen.

Ne vegyétek a férfiak lekicsinylésének, de a logika szoros kapcsolatban áll (bármily fura) a nyelvi készségekkel is, a többszempontú gondolkozásra való képességgel még inkább.

Mégis elolvastam, és (miért ne?) méltatlak egy hosszabb válaszra. Kicsit fordítva értelmezel dolgokat.

"Akik e sorokat olvassátok és már nyúlnátok a lepontozáshoz, előbb még gondolkodjatok el azon, hogy milyen férfit tudtok szeretni és tisztelni? Biztosan vagytok elegen akik azt mondjátok, hogy "most mi jövünk!" jól esik ha a pasi behódol és pincsiként ugrik minden kívánságra, de azt tudjátok-e tisztelni? Felnézni rá?"

Arról már az imént írtam, hogy "felnézni" nem szeretnék senkire. Illetve nem jobban, mint ő rám. A tisztelet más. Nem kell kiskutyaként ugrálnia, legyen tartása, nyugodtan mondjon véleményt. Sőt. Kifejezetten bejön, ha van önérzete, tisztában van az értékeivel. De- ráhagyatkozni akkor sem fogok, mert nem vágyom erre. És valószínűleg azért vannak ilyen igényeim, mert én is hasonló típust képviselek (csak nőben), továbbá a fenti ellentéte ("tartás nélküli férfi") kifejezzen kényelmetlen kapcsolatot eredményez. Ahogyan a tartás nélküli nő is. Nem véletlenül meg tönkre a túl rendes, túl odaadó, "megalázkodó" lányok-nők élete (ebben igazat kell, hogy adjak). Nem véletlenül siránkoznak az elején azért, hogy nem ők a férfiak kedvencei, nem bánnak velük a férfiak kiemelt tisztelettel; később pedig azért, hogy nem becsüli meg őket a partnerük, hiába teszik ki a lelküket is, és hiába "ugranak" minden szavára; kedveskednek a legfinomabb ételekkel, stb. Aztán még el is hagyják őket, az esetek többségében kiért? Olyan nőkért, akikre folyton panaszkodik a férfi, milyen erkölcstelenek, mennyire "kutyába se veszik" a partnerüket, milyen "emancipáltak"...:)

"A választ megadja maga az élet, nem véletlenül van ennyi válás, sőt drasztikusan csökken a házasságkötések száma, vagyis?"

A kérdés összetett. Azért van ennyi válás és azért csökken, mert már több lehetőség közül választhat az ember (főleg a nők). El lehet válni, ha nem megfelelő a partner. Sőt. Férjhez sem muszáj menni.

A válás egyébként akkor fordul elő, ha valamilyen módon képtelenek együtt élni (most ne firtassuk, melyik fél hibájából).

A nőknek újfajta igényeik vannak a férfiakkal szemben. Például, hogy vegyék ki a részüket a házimunkából. Ez nem azt jelenti, hogy a férfi szolgává válik, vagy egyoldalúan leterhelt lesz. Ez például már szüleim házasságában is remekül működött (ahol szintén anyukám volt az "irányítóbb"- együtt öregedtek meg, a mai napig imádják egymást). Én nem láttam "papucsnak" apukámat. Nem azt tekintem "papucs" férfinek, aki kevésbé domináns a partnerénél (apukám például a többi férfi között nagyon is az volt). A "papucs" számomra a tartás nélküli embert jelenti- nem pedig azt, amikor valaki elismeri, hogy bizonyos dolgokban, vagy a család irányításában, bizonyos döntésekben a partnere a jobb és határozottabb.

Az én kapcsolatom is hasonlóan működik, természetesen. De azt is elismerem, hogy más családokban meg a férfi jobb ebben a szerepkörben- csak éppen én semmit sem tudnék kezdeni az olyan férfiakkal. Ő is, én is úgy éreznénk, hogy egymástól "veszünk el" valamit?

Vannak ilyen barátaim, és barátnak nagyon értékesek- de sosem szövődött szerelem közöttünk. :)

"Tényleg jó ha a nő az erős domina a férfi meg csak puhap*cs? Az én véleményem az, hogy közel azonos egyensúlyban kellene lennie a két félnek egymás felé, de már ez sincs meg."

Na látod, ezzel még egyet is értek.

"A férfi alap identitása is már sántít, nem az a férfi aki verekszik és durva a nő felé és nem is a farkától. Legyen határozott, kemény jellem, de ha kell gyengéd is, merje vállalni az érzéseit és azokról beszélni.

De a fő témára visszatérve. A nők a lázadással egyenjogúságért kiáltanak azt gondolván, hogy kevesebbek, viszont nem kevesebbek, ugyanúgy értékesek mint a férfi, csak másban. Ezzel pedig elérkeztünk ahhoz, hogy a karrier terén a nők kiszorították a férfiak egy részét, ezáltal a férfi társadalomban frusztráció lép fel"

Hát ne lépjen. :) Nagymamámnak se lépett- pedig nem tudott karriert csinálni abban az időben. Vagy ha lépett is, megbirkózott vele. Kitűnő eredménnyel végezte el az iskoláit, de nem volt pénzük, jött az államosítás, háború, stb. És egyébként is mindenki lebeszélni igyekezett a családot: menjen férjhez, szüljön mielőbb, egy lánynak nem kell továbbtanulni!

A partneremnek sem lép- pedig nagyságrendekkel nagyobb "karriert" futottam be, mint ő, és többet is keresek. Egyébként azt látom, hogy a fiatal réteg körében ez már közel sem akkora probléma. Huszonévesek vagyunk, ő pár évvel fiatalabb, és hogy egész őszinte legyek (nem én tartom "ki") fütyül rá. :)

Tudja, hogy ő miben jó, van egy jó szakmája, értelmes, intelligens, remek beszélgetőpartner- és soha nem irigykedett a karrieremre, vagy arra, hogy többet keresek. Remekül kijövünk (több éves kapcsolat)- de nincs mit csodálkozni ezen, mert már az ő családjában is így működött. És nem váltak el az ő szülei sem. :) Miért szorítják ki a nők sok téren a férfiakat? Nyilván, mert bizonyos téren jobbak, más téren meg a férfi jobb. Miért kellene a nőnek mesterségesen visszafognia a tehetségét? A huszonéves unokahúgom például most doktorált. Ő is egy olyan fiúval jár, aki alacsonyabb végzettségű nála. Mit tegyen? Keressen egy nála magasabb "fokozattal" rendelkezőt? A szülei próbálták ilyesmire rábeszélni, de egyik ilyen sem ébresztett vonzalmat benne. Neki "az" a fiú kell. Nem érdekli, hogy még diplomája sincs- belé szerelmes. Ennyi. :)

"- ami nem csak a karrierjük, de a magánéletükre is kihatással van, görcsölnek és nem tudnak jó apák lenni. Ördögi kör. Nem jó apa mert pl. nem segít be a házimunkába, nem segít a gyerek fejlődésében - tisztelet a kivételnek - majd ezt az identitást adja tovább."

Nekem nagyon jó apukám volt egész gyerekkoromban- aki (fent írtam) még a házimunkából is kivette a részét! És egyáltalán nem görcsölt! Anyu még utána is tanult, miután összeházasodtak, mindig mellette állt, támogatta ebben (nem anyagilag! lelkileg :)

"Aztán a jelenlegi filmek és sorozatok a szinglikről tovább erősítik ezt az állapotot, a nő erős, a férfi gyenge. Valahol igaz is, pontosabban átfedéssel, mert pl. a férfi fizikailag erősebb, de a nő kitartóbb, rámenősebb és a stresszt fényévekkel jobban tűri."

Ezt úgy szoktam mondani- a nő lelkileg, a férfi fizikailag erősebb. De lassan már ebben sem leszek biztos, és éppen a jelenlegi partnerem (igen, "akit" én "irányítok") bizonytalanított el abban, milyen kitartóak, lelkileg (is) erősek tudnak lenni a férfiak! :) Tehát, gondolhatod, hogy ő egyáltalán nem egy "papucs".

"Megint más kérdés, hogy a nő a stresszt látványos, bolhából elefántot módon éli meg és gyorsan meg is szabadul tőle, amíg a férfi általában csendes őrlődéssel. Ha éppen nem mindkettőnél robban a bomba és szóban, de ott is a nő az erősebb, nincs férfi aki szóban méltó vitapartnere lehet egy nőnek. Viszont a férfi logikája jóval magasabb, a nők meg érzelmesebbek. Előny-hátrány..."

Hát ezt lehetne feszegetni, miben melyik a jobb, és hogyan. De érdemes?

Nézd, én kiegyezek veled abban, hogy elhiheted: az égadta világon senkit sem akarok sem elnyomni, sem emberi mivoltát a sárba tiporni. Szívesen irányítok, ha a partnernek is jólesik, és örülök neki, ha így alakul. Így alakult. A partnerem pontosan ilyen nőt keresett. :)

De ha kevésbé hagyatkozna rám, ha "fifti-fifti" lenne (úgymond), és meg tudunk egyezni, az sincs ellenemre. A sokat emlegetett pasikat ugráltató nőkkel ellentétben abszolút semmi szükségem nincs senki ugráltatására- soha nem is volt.

Az egyetlen, amire képtelen vagyok (és ez már óvodás koromban is igen jellemző volt rám)- hogy nem "kell" irányító-gyámolító, olyan sem, aki (jelképes értelemben) "egyenget", megmondja, mit tegyek. :) Mondják is, hogy ritka makacs gyerek voltam. De állítólag értelmes is (remélhetőleg:D) így meg lehetett beszélni velem a dolgokat. :)

"Lehetne még sorolni, mert mindkét fél sáros, azt mondom inkább olvass ilyen jellegű könyveket, kiváltképpen Dr. Csernustól, igaz, Ő is ember, mert tévedni emberi dolog de ha valaki akkor az ő személye bátran, gerincesen kielemzi a helyzetet."

Nem tudom, itt mire gondoltál, de Csernus könyvei általában tetszenek.

Még az is lehet, hogy ugyanarra gondolunk, csak kicsit másképp. Vagy mindketten félreértünk bizonyos jelenségeket kicsit.