Huszonéves fiúk, akiknek még sosem volt párja! Ti is elgondolkoztatok már azon, hogy milyen gyorsan elszáll a fiatalságunk és még egy lány sem szeretett őszintén?

Olyan rossz, hogy az ember öregszik és míg másoknak simán van párjuk, mert jóképűek, magasak, izmosak vagy pénzesek, addig egy egyszerű srácnak szinte esélye sincs, ha nem bunkó jellemre, csak telnek az évek magányosan, senki sem szeret, senkinek sem kellesz és szenvedsz, de sosem mondod ki, belül felőrül a kín, a fájdalom, de senkit sem érdekel, mindenki boldog, mindenkinek van párja. Az én környezetemben legalább is ez van. Nem is ért meg senki sem. Ők boldogok én szenvedek. Húgoméknak könnyű dolga volt, jó formán elég volt lánynak születniük és máris jöttek a fiúk, aztán ők csak válogattak és kész. Így könnyű nekik. Bár ne fiúnak születtem volna, akkor nekem is ilyen boldog életem lehetne! De sajnos fiú lettem és a kutyának sem kellek, hiába is próbálkozom lányoknál. :(