Más is úgy gondolja fiúk, hogy értelmetlen lányokat leszólítani ismerkedési céllal például a buszmegállóban, boltban vagy csak úgy az utcán?

Én vagyok az, aki a kérdezőhöz hasonló helyzetben van, és már írtam korábban.

Úgy látom, egyesek mintha megfeledkeznének arról, hogy ez egy kényszerhelyzet! Ebből is látszik az, hogy mennyire eltérő helyzetben vannak az emberek.

Egy szükségállapotban az ember kénytelen olyan eszközökhöz folyamodni, amelyek eltérnek a szokásostól, a megszokottól. Lehet, hogy furcsa hasonlatokat írok. Ha pl. valaki sokáig megy, vándorol a forró sivatagban, és már nincsen vize, akkor kénytelen ásni, mert különben szomjanhal; és még akkor sem biztos, hogy lesz víz a földben, hogy ha leáll ásni. Ez már nem tekinthető normálisnak, mert egyébként az ember a csapból nyeri a vizet. De itt mégis kénytelen megtenni, mert nincsen sehol nem hogy még csap, de semmi, csak a kietlen homoktenger.

Aztán itt van egy másik hasonlat, ami már jóval közelebb van ehhez a témához, mert az utcához kötődik. Sajnos sok olyan ember van, aki nem él normális körülmények között, köztük sok a hajléktalan is, és az ilyen emberek koldulni kényszerülnek a városokban, az utcákon. Hát, ez utóbbi is egy kényszerhelyzet, sőt ez a legrosszabb helyzet, ami csak létezik. Amíg tehátlesznek hajléktalanok és szegények, addig lesznek utcán kéregető emberek, koldusok is! Ezt el kell sajnos fogadni. De itt el is érkeztem a kiindulóponthoz: amíg lesznek ilyen hozzám vagy a kérdezőhöz hasonló helyzetben lévő emberek, addig bizony lesz ez az utcán, buszon, boltban megszólítós dolog is!

Én persze mit meg nem adnék azért, hogy valaki, egy lány megszólítson!

Hogy ha valaki normális stílusban közeledne egy lányhoz, nőhöz az utcán, akkor annyit minimum megérdemelne tőle, hogy a bátorságát értékelje! Az elutasítás pedig igazán nem nagy erőfeszítés, mindössze egy vagy két mondatba telik. Ráadásul éppen ők azok, akik elvárják tőlünk a bátorságot, határozottságot! Hát akkor itt lenne az alkalom rá, hogy mindezt értékeljék is, ne pedig csak a levegőbe beszéljenek!

Ez az egész egyébként olyan, mint egy szerencsejáték; ki tudja, hogy nem sikerül-e legközelebb. A bátorságon is és a szerencsén is múlik.

Mindemellett, bennünk férfiakban valahogy itt van, eleve "belénk van kódolva" az, hogy ha meglátunk egy nekünk tetsző nőt, akkor ezt egyfajta "kihívásnak" vesszük, hogy valamit tenni kellene, meg kellene próbálni, mert lehet, hogy soha nem fogom látni a kiszemeltet. Ennek van egy sajátos lélektani mechaniznusa. Aki pedig elég bátor, az meg is teszi ezt, és oda is megy az idegen kiszemelthez. Bizonyára ezt nevezik "vadászösztönnek", de persze itt az egyéni élethelyzetek döntő fontosságúak, tehát pl. hogy van-e párja valakinek.

Az is nagy baj, hogy a lányok, nők általában "ki vannak szolgálva", nekik csak választaniuk kell.

Én azt kívánom mindenkinek, hogy kerüljön ilyen helyzetbe, és akkor majd mindjárt nem "kötnének bele" azokba, akik ilyen dolgokkal próbálkoznak!

'És még itt van egy nagyon fontos dolog: az emberek nem látnak egymásba, senkire nincsen ráírva az, hogy hogyan fog reagálni, ha megszólítják! Jó lenne, ha ezt is figyelembe vennék azok az emberek, akik ellenzik ezt az egészet.'

Ja, te sem látsz bele a lányba hogy miért bunkó, lehet, hogy ép az anyja temetéséről jön, vagy most bukott meg a vizsgáján és a legkisebb gondja sem te vagy.

'én pedig kíváncsian várom az ellenzők ötleteit az ismerkedéssel - leszóllítással kapcsolatban; Ti hogyan probálnátok megismerkedni egy vadidegen lánnyal, akit az utcán/buszon láttok meg?' Miért kell utcán vadidegenekkel ismerkedni? Talán kényszer? Nem kötelező, nem tart senki fegyvert a fejedhez.

28-as: remélem, hogy ez nem egy gúnyos hangvételű hsz. volt! Ha igen, akkor köszönöm, de erre nincsen szükség!!!

27-es: hát ez az, ezt magyaráztam én is! Nem csak azt nem tudja az ember, hogy hogyan fog reagálni, hanem azt sem, hogy miért bunkó reagál így. Ez éppen azt támasztja alá, amit én írtam! Éppen emiatt kellene megértőbben bánni egy ilyen helyzettel annak, akit megszólítanak. Tisztelet persze a kivételeknek. Hiszen honnan a fenéből tudjam azt, hogy a kiszemelt idegennek éppen milyen napja van, vagy volt?!

A másik dolog: ha eddig nem volt érthető, amit hosszasan kifejtve leírtam hasonlatokkal is alátámasztva, akkor ezzel már nem tudok mit kezdeni. Úgy tűnik, hogy teljesen félreértetted a "kényszerhelyzettel" kapcsolatos fejtegetéseimet!

Én tényleg azt kívánom minden ilyen embernek, hogy tapasztalja meg ezt az állapotot, és utána beszéljen! Én az ilyenek helyébe összetenném a kezemet, és örülnék annak, hogy nem vagyok ebben a helyzetben!

Sokan hivatkoznak arra is, hogy ilyenkor az emberek mennek valahová, haza vagy bárhova, és ez nem alkalmas időpont és helyzet. Ez teljesen érthető is. Éppen ezért, ha valakit megpróbál megszólítani az ember egy ilyen helyzetben, akkor szerintem nem lenne rossz ötlet arra utalni, hogy nem muszáj éppen itt és most, mivel valóban egyértelműnek látszik, hogy ez nem alkalmas helyzet. Nyilvánvaló, hogy ez a dolog váratlanul éri a kiszemeltet, és ha akkor, ott nem is, de talán egy másik időpontban és helyen már sort lehetne keríteni egy találkozásra, ha ebbe beleegyezik az, akit megszólítottak.