Félek a szerelemtől?

Fiú vagyok,20 éves,és szűz.

Én úgy érzem,hogy velem lehet a baj,hogy eddig nem volt csajom. Tudom,hülyén hangzik,de félek a szerelemtől. Ha megtetszik egy lány,a következő történik:(leírom):- Elkezdem egyre többet keresni a társaságát,összebarátkozom vele,és ilyen lazán jól elvagyunk,haveri szinten,azt ennyi. Nem félek a lányoktól,nem ez a gond. És egyáltalán nincs önbizalom hiányom. Sőt,tele vagyok önbizalommal, simán odamegyek,ahhoz aki tetszik nekem,nagyon jól el tudok beszélgetni vele. Vannak barátaim,és elég laza vagyok. De a lányokkal valahogy csak odáig jutok,hogy barátok vagyunk(pedig nem vagyok se meleg,se önbizalom hiányos,önsajnáltató balf@sz...) . Egyszerűen csak,mintha félnék az érzéseimtől. Képtelen vagyok beszélni róla,és soha nem tudnék szerelmet vallani,annyira nem megy ez.

És ilyenkor inkább letagadom,és saját magamat csapom be, idegesítenek ezek az érzelmes ömlengő szavak,mintha hazugság lenne az egész. Az idegesít a legjobban,amikor a lány,aki tetszik nekem,elkezd kérdezősködni,hogy- de miért!? de miért vagy velem ilyen jó fej? És ettől leblokkolok,nem tudok mit mondani,és végül akkora szerencsétlen vagyok,hogy hagyom a csajt elmenni.

Szóval ez a gáz,nem tudom,hogy valaki érti e. A lényeg,hogy az érzéseimtől félek. Most is van egy lány,aki nagyon tetszik,szerintem bel évagyok zúgva,de ezt képtlene vagyok szavakba önteni,szerencsére ő nem faggatózik,h miért vagyok a társaságában olyan szívesen,de előbb utóbb össze szeretnék jönni vele,csak az az utolsó lépés hiányzik. Az a baj,h mindig itt bukom el,h sosem merem bevallani az érzéseimet. Még soha életemben nem utasítottak vissza,mivel még sosem próbálkoztam be így konkrétan.(olyan kínosnak érzem a szitut) Inkább nem csináltam semmit. De ennek véget akarok vetni. Nem tudnátok segíteni,hogy győzzem le az érzéseimtől való félelmet?