Miért van az, hogy még nem is olyan rég volt bátorságom szép lányoknál próbálkozni, de most már nincs hozzá se bátorságom, se kedvem és értelmét sem látom, mert úgyis visszautasít, kinek is kellenék én?

ma 22:25

Nem tudom, de ahhoz eleget, hogy az önbizalmam és önbecsülésem még mélyebb jusson, mint mielőtt elkezdtem volna leszólítgatni lányokat élőben is.

Én arra jutottam, hogy jók a PUA technikák alapnak, de önmagában ez nem elég az tud igazán jó PUA-vá válni, aki külsőre is jó.

Én pedig se magas nem vagyok, se kigyúrt.

Úgyhogy jelenleg csak a pénzhiány akadályoz mega bban, hogy ne gyúrjam ki magam és vásároljak jó pár divatb*zi rongyot!

ma 23:03

Sosem voltam megelégedve a külsőmmel, pedig tudom, hogy tetszettem már lányoknak és nem csak csúnya kövéreknek.

Ennek ellenére mindig is egy ronda, alacsony srácnak láttam magam, aki esélytelen a szép lányoknál.

Tavaly nyáron olvastam először a PUA-ról. Azóta próbálkozom is aktívan élőben is lányoknál, de minden egyes visszautasítás, kudarc csak még inkább azt éreztette velem, hogy bizots a külsőm az oka, amiért nem kellek nekik vagy nem érdeklődnek felőlem.

Szóval ezzel az egész puáskodással csak azt értem el mára ( annak ellenére, hogy elismerem vannak hasznos alapjai, amiket én is alkalmazok mai napig ), hogy az önbecsüélsem, önbizalmam mindig a béka segge alatt van és még inkább megőrösödött bennem, amit már középiskolás koromban is éreztem, hogy ronda srácként esélytelen vagyok a szebb lányoknál, valamivel fel kell javítanom a külsőmet. Legyen az izomzat vagy menő márkás ruházat.

VAgyis, hogy a külső is nagyon fontos elem és a PUA nem csodaszer, hiába csinálnám tökéletesen a külsőm miatt mindig gátolva lennék, mindig visszafog a tudat, hogy hogy nézek ki és ezért is voltam visszahúzódó, csendes srác nagyon sokáig.

Ha magas, jóképű, izmos srác lennék valószínűleg ma sem lenne gondom a csajozással.

ma 00:13

Ez jó kérdés. Talán, mert meg sem próbálják.