Mit csináljak? 16/L

Előre szólok,hogy hosszú lesz és végig panaszkodni fogok,szóval akinek nem tetszik,már léphet is innen. Köszönöm.

Egy elkeseredett tinédzser vagyok. Már 10 éves korom óta tetszik egy fiú.:)) Barátok lettünk,és úgy érzem,hogy ez amolyan tini szerelem lett. Már 6 éve ismerjük egymást, egyik legjobb barátok vagyunk. Majdnem mindent megbeszélünk egymással. Még mikor 12-13 éves lehettem,elmondtam neki,hogy szeretem. Azt mondta,hogy nem tud úgy nézni rám,mint lány.:DD Azóta egy kicsit megváltoztam. Mindig megjegyzi,hogy milyen csinos vagyok és mennyire jól nézek ki. Próbáltam már elfelejteni,de egyszerűen nem megy. Kb. 2 évvel ezelőtt mivel úgy éreztem,hogy semmi esélyem,és látta rajtam,hogy valami bánt,ezért azt mondtam neki,hogy bejön XY,de nincs esélyem. Ami tulajdonképpen nem nagy hazugság,mert tényleg jól néz ki XY,de van barátnője. Tehát úgy tudja,hogy egy kis gyerek szerelem volt,és túl vagyok rajta. Nyáron volt egy úgymond "futókalandom". Kihasználtam a srácot,de ezt ő,mármint az a srác is tudta. A jelenlegi helyzet szerint úgy tudja,hogy nem tetszik senki sem.

Az elmúlt 1 évben nagyon megváltozott a kapcsolatunk. Nagyon sokszor megdícséri,hogy csinos vagyok. Akik nem ismernek vagy nem ismernek annyira,mind azt hiszik,hogy járunk. Jelenleg neki sincs kiszemeltje. A barátaim azt mondják,hogy lépnem kellene,szerintük van esélyem. De egyszerűen nem merek,még csak célozgatni sem,félek,hogy tényleg csak barátként néz rám. Vannak pillanatok,amikor elhiszem,hogy lehet esélyem,de ez legtöbbször nem így van.

Együtt mentünk volna bulizni,de sajnos úgy alakult,hogy mégsem tudtam menni. Olyan aranyos volt,írt sms-t,hogy ne sajnáljam,nem nagy szám a buli.

Tegnap rámírt,hogy menjünk ki,úgyhogy ma kimentünk. Nagyon sokat beszélgettünk. Pasi-csaj téma is szóbakerült, én pedig természetesen azt mondtam,hogy senki se tetszik.:/ Az egyik puszink szájra ment. A találkozás végén mondta,hogy nagyon jól érezte magát,gyakrabban kéne megismételnünk. Mondta,hogy szívesen elkísér egy darabon haza,én hülye,pedig rávágtam,hogy nem kell *facepalm*. Nem is gondolkodtam,mert amúgy kb. 300 m-t kellett sétálnom. Ááá.

Voltunk együtt színházban,annyiszor megölelt. Annyira jól éreztük magunkat.:)) Mindig meghív valamire,sosem engedi,hogy kifizessem. Az is előfordult,hogy megfeleztük a kajánkat.:)

De ugyanakkor rengeteget jár bulizni,smárol egy csomó lánnyal.

Nem tudom eldönteni,hogy ezek a dolgok,amiket leírtam csak baráti gesztusok vagy annál több? Csak reménykedek és bebeszélem magamnak? Megváltoztathatja valaki a véleményét,ha egyszer nemet mondott? Forever friendzoned?! Mit kéne tennem? El kéne mondanom neki,hogy mit érzek?

Köszi,ha végigolvastad.:)

16/L