Ismertek olyan embert, aki depressziós létére tudott párt találni magának?

Hát én ha nem is depressziós,de meglehetősen depresszív alkat vagyok,mondhatjuk úgy,h hangulatfüggő. Hol magam alatt vagyok,hol a fellegekben járok...minden a hangulatomtól függ,de nekem mondjuk olyan 50-50% nincs átmenet,vagy ez van,vagy az,egyik pillanatról a másikra is megváltozhat.

És igen! Voltak már bnőim,de nem sokáig viseltük el egymást az tény. Most is van egy lány,akihez nagyon vonzódom,és azt látom,h Ő is vonzódik hozzám,épp ezért,ha Vele vagyok,mindig őszintén szívből boldog vagyok,talán ezért kedveli a társaságomat, nagyon remélem h összejön a dolog,mert ha nem akkor nagyon magam alatt leszek:S

Én is vagy nagyon pozitívan élem meg a dolgokat, vagy hatalmas csalódásként, persze megtanultam már leplezni mindennemű érzelmeimet, de a szomorúakat minden esetben...

A srácokkal sosem volt gondom, viszont a kapcsolataimban is ilyen vagyok, amit nem tud mindenki elviselni. Tudok nagyon nagyon boldog lenni, de apróság miatt iszonyatosan haragudni is és aki ezt nem tudja kezelni, az bizony sokáig nem marad meg mellettem.

A jelenlegi párom nem úgy kezeli, ahogy az eddigi barátaim, eddig mindig sajnálva voltam, bocsánat kérés, nyáladzás, stb. A jelenlegi párom rezzenéstelen arccal a képembe mondja, hogy ez most hiszti, bocsánatot kért, amiért úgy gondolta, hogy valóban hibás volt és majd ha lenyugodtam szóba áll velem. Végig hallgat, de elég jól megszűri az információkat. A lényeg, hogy ez iszonyatosan pofáncsapott eleinte, de rájöttem, hogy nekem erre van szükségem. Én ebből érzem azt, hogy szeret és jót akar nekem, nem abból hogy a hisztijeimtől papuccsá változik. :)

A depressziós létemre hát... ha nagyon lent vagyok, akkor abból ő általában igyekszik kimaradni és én is igyekszem kihagyni. Elmondom neki, hogy mi fáj és mennyire rossz, de nem szajkózom ezt a nap 24 órájában, mert attól csak az őrületbe kergetném. Ha rossz hangulatom van, akkor hozzábújok és megkérem, hogy "szeressen nagyon", ilyenkor mindig azt válaszolja, hogy "szeretlek nagyon" és jól megölelget. Ez hatalmas löketet tud adni. :)

Én jártam pszichiáterhez, beszélgettünk stb... elég szarul voltam, már testi panaszaim voltak a lelki gondjaim miatt. Megbeszéltük a dolgokat, elkezdtem másképp alakítgatni az életem és rájöttem, hogy semmi pluszt nem ad a kapcsolatom, amiben már több mint 2és fél éve benne voltam (persze ez nem egyik napról a másikra ment). Nyáron voltam először az orvosnál, télen szakítottam a barátommal és minden megváltozott körülöttem. Azóta is szokott lenni rossz kedvem, amit sosem palástolok, akinek nem tetszik bekaphatja, nem kell nézni... ha jó kedvem van azt épp úgy nem titkolom. A lényeg, hogy megpróbáld önmagad megvalósítani és akkor a depiből ki lehet lábalni (persze a mániás depresszió meg ezek már komolyabb probléma, én most nem ezekről beszélek). A véleményem pedig azóta az, hogy ténylegesen boldog, kiegyensúlyozott, normális kapcsolatot akkor tudsz kialakítani, ha önmagad tudsz lenni a hétköznapokban is és a pároddal is. Ha elégedett tudsz lenni magaddal, akkor tudsz egy igazán szerethető, kiegyensúlyozott személyt tárni egy másik ember elé, ami sokkal biztosabb alap egy kapcsolathoz.

23/n