20+ éves pasik akiknek még nem volt barátnőjük, hogy élitek ezt meg?

Én nem hiszem így ahogy az első, nem is akarok 30 éves barátnőt egyenlőre, nem akarok úgy megöregedni hogy legalább egy fiatal (relatíve fiatal, nem megsértődni 30asok :D ) 18-23 körüli barátnőm sem volt, és nem nem arra gondoltam hogy én 40 ő meg 18 :P

Sok jó rendes lány van, de hiszem hogy a világ a feje tetejére állt, hatalmasak az elvárások és nincsen kompromisszum készsége egy csajnak se. Sose olyat kerestem aki modell külsővel rendelkezik egy átlagos még talán picit duci lánynak is simán örülnék amíg kedves aranyos odaadó és elfogad, talán annyi külső kifogásom van hogy legyen szép arca. Úgy értve fogjon meg benne valami.

Legyen okos, nem lexikális tudásra gondolok hanem művelt a világra nyitott. Legyen vidám és legyen benne sok energia, mivel én elég passzív tudok lenni és az ilyen lányok könnyebben kihozzák belőlem a maximumot mint azok akik hasonlóan passzívak.

Valahogy még se jönnek össze a dolgok, tudom a hibáimat, és tudom hogy tennem kell ellenük, de ha én elfogadom mások hibáit az enyéimet miért nem tudják :S

Talán túl szentimentálisan fogom fel a dolgokat és ezért is érzem ilyen rossznak a helyzetet. Félek, félek hogy lemaradok valamiről ami már 25-30 évesen nem ugyanolyan.

Amikor már attól hevesebben ver a szívem ha egy lány köze áll/ül hozzám a buszon akkor már tudom hogy kezd kritikussá válni a dolog. Azt mondják ne foglalkozzak vele, ne erőltessem és majd jön, de nem megy nem tudok nem arra gondolni ha meglátok egy lányt hogy de szép stb. Ez lehet elrettenti őket, pedig nem vagyok nagyon nyomulós, nehezen nyílok meg. Vagy talán ez a baj de ha megnyílok akkor se szokott jól elsülni a dolog.

17 évesen még csak futó plátói szerelmeim voltak, értek csalódások így idővel teljesen elzárkóztam, közben végig abban a hitben voltam hogy majd jön valaki ha bejövök neki. De ez nem így van tenni kell érte csajok csak úgy nem jönnek oda, attól hogy kedves vagyok velük csak barát lehetek, sokat tanultam az elmúlt 2 évben emberektől miket csináltam rosszul. És ezt a tudást egyre jobban ki akarom használni és talán ettől is lesz az egész olyan görcsös.

Talán az is baj hogy nem járok eleget szórakozni, tudom itthonról nem talál meg a szerelem(a netes ismerkedés egy kudarc volt) De akkor se tudok más lenni mint ami vagyok nem tudok minden héten bulikban lenni. És a bulik nem feltétlen jó helyek ismerkedésre ahogy elnézem. Amíg jó pasi vagy minden hely jó csajozásra, de amint nem úgy egyik se jobb mint a másik.

Na jó kicsit elkanyarodtam, én valahogy így élem meg jelenleg, kíváncsi vagyok másokra is.

Azt veszem észre hogy a férfiak jobban kezelik az egyedül létet, és ez rám is igaz lenne de már meg szeretném tapasztalni és ha utána (remélem nem) úgy alakul hogy szétmennénk már sokkal lazábban tudnám talán kezelni. Nem akarnék görcsösen tapasztalatot szerezni, nem próbálnám másnak kiadni magam, mert megtanultam hogy jó vagyok olyannak amilyen.

Utolsó: Hogy Szorongó tipús vagyok ezt hogy érted? Kifejtenéd?

Hát apám nem volt anyámmal meg sose beszélek erről.

Ismerkedést? Kb odamegyek(mondjuk egy közös társaságban) És teljesen hétköznapian el kezdek vele beszélgetni, meg kérdezem a nevét megadom az enyém, beszélgetünk és "ha" van valami reakció hogy nem fárasztom vagy ilyesmi, meg úgy nincs az a kínos csönd akkor mit tudom én meg fogom a kezét vagy valahogy megpróbálok közelebb kerülni, ennél messzebb még nem jutottam, kevés alkalom van mikor érzem hogy van esélyem, és akkor is általában nem úgy jön össze. De volt már minden féle lerázós történetem.

Jobban szeretem ha ismerem mivel nehezebben nyílok meg de próbáltam más ismeretlenül is, többé kevésbé hasonló sikerekkel mint ahogy leírtam.

Hát ha megfog akkor az hogy közvetlen velem, jól elbeszélgetünk, nem utolsó sorban persze külsőleg vonz de legalább is megfog benne valami pl egy mosoly de az se kizárt hogy pont mondjuk a formás külseje miatt vagy szép ruhája miatt fog meg, változó nem vagyok olyan aki azt mondja hogy nem csak a külső de általában ezen a téren simán hozok kompromisszumot ha más stimmel.

Hát tény hogy sokat gondolok a szexre, már szinte naponta, de ilyet nem csinálnék.

Erre egy érdekes példa, régen pár éve azt vitattuk haverommal hogy ha ő meglát egy csajt akkor azt nézi hogy milyen vele a szex még én magát a kapcsolatot képzelem el hogy milyen lenne vele sétálni, na most már egyre többször én is csak a szexet képzelem el :S