Miért nem utálom? Miért adok magamban mindig még egy esélyt, h hátha? .

pár hónapja tetszik egy srác, és mindenbe belemagyaráztam, h ez jelzés, h én is neki. Közben többször mondtam magamban h ez egy hülye, nem érdemel meg engem, de aztán mindig reménykedtem h nem is.Tegnap úgy alakult h ketten maradtunk és nem is tudtunk miről beszélgetni, ráadásul tökre nem volt jó fej, és egyáltalán egy csomó olyan tulajdonsága van, amire azt mondom h ilyennel soha. Mégsem tudom lezárni, folyton reménykedek, h majd más lesz, h lehet köztünk valami. Hogyan tudnám megértetni végre magammal, h nekem ez NEM kell?....