Szerintetek sem lenne ebből később semmi más, csak konfliktus? Ő 34 éves, én 30 leszek hamarosan. Teljesen más világból jöttünk,más az életszemlélet,és félek ha belevágnék,csak keserűség lenne.

Tehát a srác, akivel randiztam,nagyon jó fej,nagylelkű, kedves, és jókat lehet vele beszélgetni. Viszont, nagyon elment a kedvem,hogy komolyabban megismerjem mert, elmondta,hogy ő olyan családból származik,ahol soha semmit sem kellett csinálnia. Tehát sem a házimunkában részt vennie, se kint segíteni, semmi. Bezárkózott a szobájába,letudta az aznapi melót,és kész. Befűtenie sem kellett soha,az apjának sem segített az állatoknál,és ez nekem egy intő jel volt,hogy nem kellene ebbe belemenni mélyebben. Főleg,hogy azt mondta, nagyon nem szeretne ebből az életvitelből kiszakadni,mert otthon semmit sem kellett csinálnia,nem volt semmire gondja. Nem cseszegette senki,ha igen bement a szobába,és kész. Én ennek az ellenkezőjéből jöttem,mert a nagyszüleim mellett nagyon sok mindent megtanultam, és sok olyan dolgot tudok, amit mondjuk a korombeliek nem. Nem szeretem a tétlenséget,az ülést, és azt,hogy valaki semmihez ne értsen mint az említett fiú. Azt mondta,hogy ne ez alapján ítéljem meg.. De mégis,hogyan ne ítéljem meg ez alapján,amikor tudva tudom,vagy is sejtem,hogy ugyan úgy nekem sem segítene semmit, vagy ha igen csak a kárt csinálná, amiért nem ért semmihez? Még azt sem várhatnám el,hogy azokból amikből ő eszik,elmosogassa, vagy felsöpörjön? Szerintem,ilyen férfival nem kellene kezdenem, maximum barátság jól gondolom? (Tanulni sem nagyon akar,ahogy elmondta.)