Mennyi “értékem” lehet a húspiacon? 29/N

3 éve egyedül élek, nem pénzel senki, nem függök senkitől, egy panelban bérlek egy 1,5 szobás lakást, ami nagyon ízléses, mindig tisztaság és jó illat van. Háziállat nincs.

Magas vagyok, az átlagnál talán vonzóbb testtel. A hajam nem a legszebb, de karbantartom, talán helyrejön. Az arcom karakteres, de én nem látom túl szépnek. Szoktam járni szoláriumba, de csak mértékkel hogy ne legyek hófehér, van műkörmöm és szoktam ragasztani műszempillát, mert természetes pillám sajnos szinte nincs, és mivel nem tartom szépnek az arcomat muszáj magamnak kompenzálnom. Igényes és márkás ruháim vannak. Az illatomra is mindig nagy figyelmet szentelek.

Nagyon régóta vagyok egyedül, egy se veled-se nélküled kapcsolatban tengődtem évekig, de úgy érzem nem maradt bennem semmilyen trauma, teljesen tiszta lap vagyok.

Autóm nincs, jogosítványom viszont van. Hatalmas mínusz, hogy nem tudok főzni. Sajnos valami gyerekkorból hozott trauma, hogy rettegek a főzéstől, hogy elrontom, így még egy tojásrántottához is úgy állok hozzá hogy zenét hallgatok közben, hogy ne stresszeljek. Szendvicseken és rendelt kajákon élek. De ezt próbálom mindenki elől titkolni.

Sok lány és fiú barátom is van, szeretnek engem az emberek. Stabil munkahelyem van, ahol fontos szerepem van. Nem vagyok befásulva, bármilyen buliban bármikor benne vagyok, szexelni is szeretek. Szerintem jó a humorom is, előző vagyokismegnemis “pasim” azért imádott, mert mindig bohóckodtunk.

Viszont mivel régóta vagyok egyedül, nehezen alkalmazkodom, mert annyira megszoktam már, hogy független vagyok, hogy nekem már az is furcsa lenne, hogy valakivel együtt “kell” aludnom.

Kicsit bepánikoltam, hogy ennyi idősen nem kellek senkinek, így gondoltam még mielőtt regisztrálok a tinderre kiírom ide őszintén milyen is vagyok. Szerintetek mit ronthatok el, hogy nem érdeklődik felőlem senki? A tindert legutolsó megoldásnak akartam és magam előtt is szégyellem hogy mostmár bizony fel fogok regisztrálni.