Kedves lányok, mi volt az a pont akikor egy pasitok megfogott?

Neten ismerkedtem, az összes első randi tragédia volt. Ő úgy kezdte, hogy hozott virágot. Már kiment a divatból, de szeretem a régimódi, udvarias úriembereket. Mellette mindig nőnek érzem magam, előre enged az ajtóban, viszi a nehéz csomagokat, vigyáz rám.

Én szeretek néha gyenge nő lenni, akiről gondoskodnak.

Amivel végképp megfogott, hogy egy parkolóban belém kötött egy pasi. Az előző vőlegényem ilyenkor arrébb rángatott, és sűrűn elnézést kért. Ami miatt teljesen ki voltam rá akadva. A későbbi férjem meg kiosztotta a hapsit, közölte, hogy nem neki van igaza, és vegyen vissza. Nem szeretem, ha valaki ok nélkül balhézik, de azt sem, ha valaki belém köt, és akkor még én vagyok a hibás. Ő kiállt mellettem.

Amikor elkezdett udvarolni.

Tudta hogy melyik a kedvenc éttermem, tudta hogy mi a kedvenc parfümmárkám és hogy hova vágyódok nyaralni.

Imádtam ahogy udvarolt és szerencsére még mindig, pedig már házasok vagyunk 9 éve.

Meg akart felelni nekem, figyelmes volt. És ezt az egészséges mértékben értem. Tehát fontos volt neki, hogy férfiként viselkedjen, és hogy milyen benyomást kelt bennem. Udvarias és tisztelettudó volt, biztonságban éreztem magam fizikailag és érzelmileg is. Közben flörtölt is, tehát az érzéki oldalát is megmutatta, de sosem volt sok, mindig érezte, hol a határ.

De végsősoron az első ölelésnél zúgtam bele. Annyira biztonságban sosem éreztem magam. Minden gondolatom elszállt, csak mi voltunk a pillanatban. Megszűnt a világ is körülöttünk. Nagyon hamar éreztem, hogy vele el tudnék képzelni házasságot is. Korábban hosszabb kapcsolatban is féltem ennek gondolatától. Vele nagyon rövid időn belül éreztem. Olyan intenzív szeretetet éreztem, amit senkivel. Kicsit ellentmondott a józan eszemnek. De azért a racionalitás talaján maradva nem kapkodtunk el semmit. :) De az érzés egyre intenzívebb.