Mit kezdjek ezzel az önbizalomhiánnyal, ami miatt ha ismerkedem valakivel az jár a fejemben, hogy ugyan miért pont velem akarna lenni?

Nah, megjött Andrew Tate igaz, 2es?:D

Nem, alacsony önbecsülésre, önbizalomra, esetleg társfüggőségre nem jó a sport. Ahogy fogájás esetén sem jó a masszőr.

Pszichológus kell neked, ennyi.

Persze lehet mindenféle önfejlesztő könyvvel nyomulni, de baromi alacsony azok aránya akik ezekkel képesek voltak valódi fejlődést elérni.

Gondolom azért alakult ki ez nálad, mert ezáltal kíméled magad, hogy nehogy túlságosan beleéld magad aztán meg nagyot koppanj.

Nincs ezzel semmi baj. Próbálj úgy gondolni, hogy nem baj ha ezeket kitalája (amiket felsoroltál). Akkor addig élvezed a vele töltött időt, aztán majd ráérsz szomorkodni ha tényleg kell.

Másfél hónap nem sok idő. Lehet, hogy nem ad rá okot , hogy kételkedj benne , viszont ha mégis aggódsz akkor talán mégis csak baj van a stílusával/életvitelével/hozzád állásával... valamivel ami miatt a korábbi rossz tapasztalataid miatt nem tudsz megbízni benne.

Előttem írták az önbecsülést , de az nem teljesen ide illik. Lehet, hogy szakítás után segít túllépni rajta , meg segít,hogy kevéssbbé kötődj hozzá. De én inkább azt mondanám, hogy ha nem érzed magadat jól, amikor távol van tőled , akkor próbáld meg jobban megismerni vagy kérj tőle segítséget .

Én például magamat jó srácnak tartom . (Bár ezek nem irjak le az embert de pl.: tanult vagyok, jol nezek ki, sok baratom van, sportos is vagyok, szegeny se vagyok , unalmas se...) És mégis csaltak már meg. Igazából nem voltam különösebben féltékeny, rengeteg helyre ment nélkülem a párom. Sok másik emberrel is. De néha aggódtam miatta én is. Mint kiderült teljesen jogosan.

Ezért szerintem hiába fejlesztenéd önmagadat. Lehetsz szebb, okosabb, nőiesebb... ha olyan a srác akkor ugyis megcsal. Inkább próbáld meg jobban megismerni és oda figyelni rá. Nehéz elhinnem, hogy tényleg minden ok nélkül kételkedsz benne.

De persze egy pszichológus többet tud segíteni ( már ha jót találsz ) .

Illetve maga az idő is segít majd , jobban bízni benne. Első hónapban/hónapokban (főleg ha keveset vagytok együtt) még könnyebb rosszra gondolni, hiszen nem tudod milyen dolgai vannak amiket még nem mondott el. Ez az idő még mondhatni ismerkedési szakasz. És ilyenkor talán jogos is , hogy aggódsz, mert hát bármi lehet , neked pedig fontos, hogy minden jól sikerüljön.

( Illetve egy kis plusznak megjegyzem zárójelbe, hogy nem kell , hogy jobb legyél másoknál. Én a barátnőmet azért szerettem, mert úgy éreztem találtam valakit a világban aki képes engem szeretni, értékelni a jó tulajdonságaimat és nem csalna meg soha. Ezen kívül rengeteg dolog volt benne amit szerettem és kb. ugyan ennyi hülyesége , amiket elviseltem. Egy szakításhoz/elhagyáshoz azért komoly indok kell.

( általában )

Szép volt , okos, kedves, aranyos. És idővel ő lett nekem a legszebb lány . De hazudnék ha azt mondanám, hogy tényleg ő volt a legszebb.

Nem kell, hogy te legyél a legjobb és ne érezzd magadat rosszul , ha valamiben jobbak nálad mások. Csak tegyetek meg egymásért mindent és legyetek boldogok.)

Szerintem nem kell ezt túl ragozni.

Ez csupán önbizalom hiány, amivel nagyon sok ember kűzd. Pl férfiént én is.

Én szinte nem merek közelíteni csinos, szép arcú nőkhöz, mert egyből jön a kérdés, hogy miért pont én kellenék neki, holott rengeteg 10 pontos férfi van.

Nálad is ez a gond. Én tudom mi a megoldás, csak nehéz kivitelezni.

Megfelelő önbizalom kell, és ne becsüljük magunkat a magunk szintje alá.

Lehet, hogy én is és te is, "csak" 8 pontosak vagyunk, de attól még kelhetünk valakinek.

Nézz körül az utcán. A 4-5 pontos férfiak és nők is elkelnek.

A másik meg az, hogy mindenkinek más tetszik.

Ne becsüljük magunkat le semmiképp.

Ez a lényeg szerintem.

10 pontosnak,tökéletesnek lenni tényleg iszonyatosan nehéz. De ha picit vagyunk alatta, akkor van remény.😃