Negyven feletti nők, miként képzelitek a randevúzást, mit vártok egy friss ismeretségtől, miért úgy indul neki a legtöbb (elvált) nő, mintha az új férfi is a férje volna és számonkérhető lenne?

szexuális partnert keresel

okés

rögtön ezzel kell kezdned az ismerkedést és ennyi

szerintem itt is lesznek érdeklődők

Add önmagad keress ahhoz társat.

Nekem is bejonnek inkább a pörgősebb randik pl elso nap tópart esti piknik egy kis bor aztán a haverjaival is menni mindenhova zene a kocsiba es elso randi már eleve gyakran több napos is mert le se birunk szakadni egymásrol, mint az olyan randik mikor sétálunk padozunk pár órát es állasinterjus komoly beszelgetéseket tartunk es azon is elgondolkoztat hogy az a tipus hogy fizessem e ki a fagyi felét is neki, mert fejben számolva jön egy randira is, a penz erdekli nem is a randi, aztán randi után mint akit elvágtak a telefonomon tátongó csend. Hát ilyenkor van az hogy hivok másik pasit nem e ráér e mert mennék még valahova nem otthon ülni ha már időm van.

Gondolom ilyenkor már mindenkinek vannak tapasztalatai, ilyen olyan előképei dolgokról... A világos kommunikáció sokat segít szerintem. Ha ezeket így meg tudod fogalmazni a randi-partnerednek, amiket írtál, akkor előrébb lehetsz szerintem.

Én is azt szoktam problémásnak érezni, ha a másik nem kommunikálja le a helyzetet. Viszont a kedvesség és az őszinte érdeklődés az, ami miatt ezek bőven tolerálható dolgok. :)

40 feletti nő vagyok és ugye nem mondok újdonságot egy középkorú férfinek azzal, hogy nem vagyunk egy homogén massza semmilyen tekintetben… és nem is kellene kényszeresen megfelelni akarni mindenkinek.

Ha már itt fel mered vállalni, hogy mit szeretnél, hogyan szeretnéd, akkor esetleg a kiszemeltet is kérdezhetnéd- van az a mentális színvonal, műveltség és érzelmi intelligencia, ahol a randizásnak, ismerkedésnek épp az az egyik legfontosabb célja és értelme, hogy megismerd a leendő partnered igényeit és ő is a tiédet.

A saját véleményem vagy épp építő kritikámat tudom neked most megfogalmazni a kérdésed kapcsán, aztán megfontolod, hogy mit tartasz átgondolásra érdemesnek belőle:

- ne keverd a céltalant a spontánnal- én pl viszonylag kevés dologban szeretem a full céltalanságot… kisarkított példánál maradva, ha te velem akarod letudni az eü sétádat, akkor kutyát ajánlok :D ha meg vonzó a társaságom, akkor meddig tart egy elegáns, normális férfinek KÉRDEZNI és máris nem tűnik ilyen foghegyről “ha jössz, jössz, én megyek, MOST”-nak az, hogy “tetszel nekem, szép idő van a NAPOKBAN, szívesen sétálok ilyenkor, van kedved holnap VAGY x időben velem tartani?”

…és ha már tolerancia, talán neked is el kellene szökőévente fogadnod, hogy ma épp azt válaszolnám, hogy “hűű de jó lenne, de ma biztosan nem, van egy színházjegyem 3 hónapja, a barátnőmmel lesz programom”- és egy minimálisan értelmes színvonal felett még hozzáfűzném: “de holnap vagy szombaton ráérek, mikor gondoltad kb?”- aztán ha már ennyi is neked fanyalgás meg tervezés, akkor lehet, hogy esetleg (mondom esetleg!) nem az az ideális hozzáállás részedről sem, hogy te se szögről leakasztható szórakoztató egységként tekintesz a velem való találkozásra? :)

- 40 felett azon játszmázni, mikor ki hív meg lesegetni a telefont meg 3 napos szabály a nettó dedó kategória, a tini fiam még érthetően be van feszülve rajta, ha a kiszemeltje olvassa a csetjét és nem válaszol… én meg ha felveszem a hívásod, akkor nyilván örömmel beszélek veled… ennek mentén meg szerintem nem durva elvárás, hogy ha egy első-második valahanyadik randi után benned megvan a késztetés, hogy közöld velem, hogy igenis jó volt, folytatnád, tetszem, akkor tedd is meg. Kultúrált ember akkor fogadja a hívást, ha alkalmas- vagy legalább annyit tud mondani, hogy 10 perc múlva visszahívlak, a főnök boldogít/állok a kasszában stb, de örülök, hogy kerestél… ennek hiányában is egy nem suttyó nő azért napon belül visszahív. Én így teszek még az ismeretlen számokkal is- alapvető színvonal kellene, hogy legyen.

- a délelőtt is ráér-en így hétköznap kora este úgy felszaladt a szemöldököm… nyilván lehetek szabin vagy lehet szabadidőm, de 40 felett én még tanulok, dolgozok és hagyományos munkarendben… ha neked csak pont ma, pont délelőtt jó a séta és nehéz megértened más műszakbeosztásssl vagy milliárdosként vagy rokkannyugdíjasként, hogy nekem a munka az életem része ilyen felállásban, akkor én ezzel nem tudok. It kezdeni, ajánlani tudom a nagyobb arányban ráérő 65 feletti női korosztályt :D

- 40 felett azért talán mindenkinek van valamiféle szociális kapcsolatrendszere, amit az előtt is működtetett, hogy te betoppantál… esetleg még élnek a szülei (nekem sajnos már nem), elvált és gyereket nevel, vannak fix elfoglaltságai, legyen az egy csapatsport, rendszeres orvosi kontroll, hónapokkal ezelőtt lefoglalt utazás, színházjegy, munkahelyi program, nagycsaládi esemény stb… ezt kölcsönösen meg kell beszélni.

Ha valaki szimpatikus nekem, akkor elmondom, hogy nálam mi várható a következő 1-2 hétben, hogy élem jelenleg a mindennapjaimat és kíváncsi vagyok ugyanerre.

Ha nemet is mondok valamire érthető elfoglaltság okán (a munka és a korábban lefoglalt dolgok azért ennek számítanak!), akkor proaktívan lehet javasolni valamit… és ez nem kényszeres tervezés, amitől itt rettegsz, hanem egy GESZTUS FELÉD, hogy nyitott vagyok, ezek a kereteim jelenleg.

Egy ismerkedés eleje ilyen, finom tánclépések egy ismeretlen partnerrel… ezzel újat mondok egy 50-es férfinek?

…és igen, ha a másik HOZZÁD KÉPEST túl zárkózott vagy túl körülményes vagy túl tapadós, akkor ezt őszintén lehet jelezni, lehet, hogy nagy igyekezetében célt tévesztett, én ember vagyok, nem hibátlan, így mástól sem várok gondolatolvasást.

Ha veszi az adásom, jó, ha nem, akkor nemet is tudni kell mondani is és elfogadni is fröcsögés és általánosítás nélkül férfiként és nőként is, nem?

Elegánsan megköszönni, továbblépni és nem háborogni- aztán majd jön valaki…vagy ne legyünk hurráoptimisták, vagy nem jön valaki és akkor ez van…egyedül sem merő depresszió meg deprimáltság az élet… ha meg térsra vágyunk, akkor hasonlóság, elegancia.

…előző vagyok: azt még elfelejtettem, hogy a “pusztán megelégszik” az nekem kicsit kevés.

Ha két ember között (legyen az akár barátság, családi kötelék) nem FEJLŐDIK, ÉPÜL egy reláció, csak elégedjek meg azzal, hogy te létezel… hát az nem sok.

A közös programok, a közös értékrend, később a megélt közös élmények, a közösen formált célok, vágyak lesznek/lehetnek azok, amik összekovácsolnak minket és nemcsak meg kell elégednem azzal, hogy te létezel és ki-be császkálsz az életemben, ha nem megélhetem, hogy te is HOZZÁTESZEL, ADSZ valamit az én életemhez, gondolkodásomhoz, mindennapjaimhoz, élvezeteimhez, időstrukturálásomhoz…tehát nemcsak fussunk össze-egynek jó tengés-lengés az egész, mert az hamar unalomba, érdektelenségbe fullad.

Egy kapcsolatot életben tartani, építeni, megbecsülni kell, ehhez kicsit kevés az, hogy én fantasztikus hópihe vagyok, legyen elég számodra a létezésem… nos nekem nem lenne elég, ha egyébként nekem meg benne lenne a kapcsolati kultúrámba, hogy a lényem létezésén kívül mást is képes vagyok neked adni.

Szóval nemcsak az alkalmi szexet kellene kimazsolázni a kalácsból… én kalács vagyok, aki kalácsért megy a boltba, annak nagyon jó vagyok, aki csak egy szelet kétszersültet vagy mazsolát akar, annak egy sorral odébb éehet válogatni :D

Ugyanígy én sem fogok itt kérdést kiírni, ha a partneremnek teszem azt időleges eü-vagy pontencia- vagy karriergondjai adódnak.

Amennyiben nem csak mingli-szingli trendy-fancy eszköznek használnám az életem és saját kényelmem macimalizálására, úgy azért elvárható egy szeretetfaktor is, ami képessé tesz kapcsolódásra időlegesen úgy is, hogy nekem kell többet letenni az asztalra…

Hát az önzőségen túli dimenziók ezek lennének- a “rossz” hír az az, hogy melós dolog ez és nem árt néha a másik oldalról hiánycikként megkifogásolt saját erős tolerancia leporolása esetleg :)

Ketesgélj tovább, rengeteg nyitott, kellemes, rugalmas nő van ebben a korosztályban is a társkeresőkön, akik nem egyből becuccolni akarnak az életedbe , hanem csak kicsit (vagy alaposan) kiélvezni azt.

Általában egy-két üzenetváltásból kiderül, ha valaki túl körülményes, szerelmes a saját véleményébe, szeret kioktatni, vagy kinyilatkoztatásokban kommunikál.

Nem kell velük törődni, töröl, továbblép, és ezt kell ismételni a következő alkalmasabbnak tűnő jelöltig.

7

Aha, nagyjából értem mi a probléma. És amúgy értem is, hogy biztosan fárasztó lehet végighallgatni hosszú litániákat. De 6-os jól mondja, néhány beszélgetésből is már lehet látni, hogy ki milyen mentalitás. Ha nem úgy alakul a beszélgetés, akkor lapozz tovább. :) Előbb-utóbb biztosan lesz olyan, aki alkalmas egy lelkesebb ismerkedésre. :)

De egyébként női oldalról is szomorú látni, hogy valahogy sok férfi is be van sülve. Én a kb 35-45 korosztályt nézem. Rémes mentális állapotok uralkodnak... :( Válás/hosszúkapcsolat utáni kiégés, gyereknevelés problémái, munkamánia, negatív világkép. Bőven náluk is megvannak azok a merev szabály-rendszerek, amikben úgy gondolják, hogy ennyi a nő mozgástere.

Kicsit én is a feladós állapotban vagyok... De azért remélem csak jön olyan, akivel nem csak szomorkodni lehet, hanem valami mosolygósabb, életvidámabb állapot is lehet.