Ha nem nagyon van közös téma és sokszor csendben ültünk egy randin, érdemes folytatni?

De hát hova akarsz még esélyt adni, amikor elmondta, hogy ő nem akar? :DD

Nincs értelme.

Nincs gyakran ilyen :) Gyakorolj beszélgetni :D

Na, kérlek, egy ilyen eset során történt, hogy a nagy csendben egyszer csak kacagó görcsöt kaptam.

A srác megdöbbent, hogy mi történik, kinevetem-e.

Folyt a könnyem.

Rátettem a kezem a karjára, és azt mondtam:

-Ülünk itt, megilletődve, mint két kuka, akik kettőt sem tudnak szólni.

( Zavartan pirult.)

- Azért találkoztunk, hogy ismerkedjünk. Játsszuk azt, hogy mi már ismerjük egymást régóta.

Vette a lapot.

-Milyen volt a tegnapi napod?

-Gondoltál ram, hogy vajon milyen ember lehetek?

- Milyennek képzeltél?

Őszintén ám!

-Mondd! Arrafelé, ahonnan jössz, minden lánynak ilyen szép szeme van?

🙂

Stb.

És elkezdődött egy aranyos beszélgetés.

Lazítsatok, gyerekek, könyörgöm!

A másiknak is pontosan ugyanolyan szorongásai vannak, mint neked!

Legyél te a lazább, ami azt jelenti, hogy természetes!

Őszinte!

Legyen humorod, öniróniád, akár. Legyél derűs.

Úgy beszélgess, mintha bárki ismerőssel, haverral beszélgetnél.

Menni fog!

Bátran!

👍👍👍

Miért életidegen az, hogy érdemes a lelkiállapotodat rendbe rakni?

Hidd el, hogy a másik nem fog tudni ebben segíteni. Attól, hogy valaki bőbeszédű, te még nem leszel boldog, és ugyanúgy szorongani fogsz a kapcsolatban is. Csak nem a beszélgetés közben, hanem majd más miatt.

Az pedig, hogy a szorongásod feloldásának a felelősségét egy az egyben a nyakába varrod a másik embernek, egyenesen felháborító. Ő fektessen bele egy csomó időt-energiát a saját személyiségfejlődésébe, de te majd inkább az ő kemény munkája árán akarsz "fentebb jutni"? Nem pofátlanság ez?