Aspergeres, zárkózott férfi biztatása, hogyan?

Régóta ismerjük egymást egy volt közös társaságból de mivel zárkózott ezért sokáig nem foglalkoztunk egymással. Még két-három éve beszélgettünk először, és rögtön nagyon erős rokonszenv volt egymás felé. Találkozgattunk, kaptam egy alkalmon, amikor kicsúszott a száján, hogy elvinne valahova.. úgy vettem észre, hogy kémia is van, egymásnak valók lennénk… az exem haverja volt, ezért részéről lelkiismereti okokból nem folytattuk a dolgot ismerkedésnél tovább, részemről meg úgy éreztem, egyedül kellene építgetni magam inkább.

Ennek ellenére úgy vettem észre, egymásba szerettünk.

Én elköltöztem, elkezdtem egy sulit és elkezdtem foglalkozni magammal, néhány férfinak adtam esélyt, de úgy éreztem mintha csak játszani tudnék velük, mert nekem ott van az igazi, csak távol, meg bonyodalmas lenne..

Egyszer felhívtam egy évvel később, beszéltünk és kb szerelmet vallottam neki, de ő győzködte magát hogy nem, mert szemétség lenne tőle, de vonzódik hozzam, kedvel, bír, stb.. csak “nem teheti” (az exem, akinek a haverja, szívfájdalma volt miattam akkor még)

Most fura helyzet állt elő, mert kertem tőle talalkozot és gondolkodás nélkül beleegyezett. Lebeszélte az exemmel, hogy van köztünk valami és találkozni szeretne velem. Fél napon keresztül sétáltunk egy erdőben, úgy viselkedett velem, mint egy nővel, mintha magabiztosabb lett volna.. próbálta megoldani nekem a dolgokat, lovagias volt, érdeklődött, kifejezte mennyi mindenben hasonlítunk, szórakoztatott stb.. minden ugyanott folytatódott mint két éve, de én nem akartam kezdeményezni. Kicsit jàtszottam vele, mintha bizonytalan lennék dolgokban, és általában úgy reagàlt mint aki biztosítani akar róla, hogy szeretne folytatást, pl mondtam hogy nem lehetünk barátok, és ő meg azt mondta, nincs akadálya.. egy dolgot kifogásolt, messze lakunk egymástól.

Elhívott magához, mert másik városba kellett visszamennem, de nem akartam maradni, mondván hogy “nem jó ötlet”, mert lehet hogy csak balhé lenne. Utólag bele gondolva lehet hogy ezt visszautasításnak vette, pedig csak nem akartam rögtön fejest ugrani mindenbe.

Ezek után gondolkoztam egy pár napig, hogy most kinek kene keresnie a másikat, és gondolkodási időt adtam magamnak.

Végül is felhívtam és megkérdeztem, mi a szándéka.. erre azt mondta, azt hitte, hogy azért hívom el, mert még mindig szeretem, és hogy két éve már változott az értékrendje és elsimultak a dolgai az exemmel is, és most azt sulykolja magába hogy milyen hülye volt, hogy azt hitte hogy lehet valami, meg hogy hülyeség lenne bizakodni…

Mondtam neki, hogy akkor kommunikáljunk nyíltan, mert mind a ketten félreértelmezünk dolgokat meg bizonytalanok vagyunk..

Azt is mondtam, hogy nyugodtan kezdeményezzen, keressen, és megbeszéltük hogy nyitottak vagyunk egymás felé és töltsünk el még időt..

Úgy érzem, mindent verbalizálni kell, nem működnek az alap ismerkedős játszmák, ami nem is feltétlen baj..

Csak szeretném valahogy kihozni belőle a bátorságot női eszközökkel, szeretném ha bizonyítaná valahogy, hogy tényleg szeretne velem lenni, mert nem akarok rögtön a karjába ugrani úgy, hogy nincsenek lefektetve a szerepeink.. de úgy látszik, hajlamos háttérbe vonulni mert nincs elég önbizalma és nem olvas a jelekből se..

Legszívesebben nem foglalkoznék ilyenekkel, mert szívem szerint szerelmet vallanék neki, de azt szeretném, ha inkább ő bizonyítana, miután visszautasított és összetört engem tavaly.

Hogy legyek nyitott felé úgy, hogy benne maradjak a női szerepben? Szeretném, ha érezné a bátorságát, erejét, meg szeretnék bízni benne, de szerintem nincs ezekkel tisztában, mit hogyan kell mutatni ismerkedésnél, meg miért..