Van itt más is aki nehezen éli meg az elutasítást? Hogy lendüljek túl rajta?

Pont, hogy nem akarom megosztani a boldogságom, csak egy tényszerűségként írtam le, reflektáltam vele valamire, amit te írtál korábban.

A nyomorodon pedig nem szenvedek, hanem jól szórakozom, ugyanis nyilvánvalóan lejön, hogy kiérdemelted.

#36

És ezekkel az új kapcsolatokkal csak több és több lettem.

Nem siránkoztam sosem, most sem siránkozom mert 15 éves korom óta most vagyok előszőr igazán egyedülálló és marhára élvezem.

Abban pedig biztos vagyok, hogy amikor készen állok rá meg találom a szerinted "újabb" szerelmem és vele is boldog leszek ahogy eddig mindíg.

Neked is meg kellene próbálnod annak lenni, lehet ez segítene megtalálni a párodat.

El tudom képzelni, most milyen kisugárzásod lehet.

A legtöbben átélik

A nőnek is ciki lehetett megmondani

Kérdező, a 33-as azt írta, hogy az utolsó kapcsolata 10 évig tartott, és erre te azt mondod, hogy "jöttek-mentek"? Incelként mi fogalmad van neked egy 10 éves kapcsolatról és hogy ennyi idő után milyen okokból mehetnek szét az emberek?

Akivel még a szikra sem lett volna meg, azzal valószínűleg két hétig sem bírnánk ki, mert előbb-utóbb idegesítene az is, ha levegőt vesz, hát még ha hozzám akarna érni...

Azonnal tovább kell lépni. A társketesés pontosan ezért nagyon nehéz. Kell az a bizonyos szikra. Ha nincs meg a Rozival, akkor majd meglessz a Zsuzsival.

Ez sajnos nagyon nehéz dolog. A dupla szikra nagyon nehéz.