Van itt más is aki nehezen éli meg az elutasítást? Hogy lendüljek túl rajta?

30 felett már másképpen gondolkozik az ember.

Általában túl van több kárkapcsolaton, tapasztalaton.

Vegyünk például engem alapul. Én 34 éves vagyok, 3 hosszú kapcsolatom volt 3 nagyon más emberrel, legutóbbi nemrég ért véget 10 év után.

Ő volt eddig a legideálisabb számomra hármuk közül, pont azért mert mikor belekezdtem egy újabb kapcsolatban már tudtam azt az előző kapcsolatomból, hogy mi az amire nincs szükségem.

És persze azt is tudom, hogy mire van szükségem.

Vannak olyan pozitív tulajdonságai az előző páromnak ami alá nem fogom adni (sosem volt agresszív, még a hangját sem nagyon emelte fel, mindig tisztelettel bánt és beszélt velem, én voltam neki az első...nem haverok,barátok)

Persze ezek nem derülnek ki első találkozáskor.

Itt az első benyomás a döntő.

30 felett az ember nem ér rá tökölni, vannak emberek akikkel rögtön megvan az összhang, vagy szikra ahogy te írtad és én is ezt keresem hiszem többször kiderült már az életem során, hogy ez egy létező dolog, nem egy romantikus valótlan képzelgés.

Persze ha megvan a szikra attól függetlenül utána kiderülhet, hogy mégsem illünk össze de olyannak én sem ismerkedem tovább akinél nem érzem első alkalommal a pluszt.

Nem érzem az ellentmondást.

A szikra nem garancia semmire, ez nyilvánvaló úgy gondolom de igenis kell ahhoz, hogy tovább ismerkedjek. De ez amúgy is csak elején van meg, abból vagy lesz szerelem vagy nem.

A szerelem mint olyan pedig legyen akármilyen szikra az elején, elmúlik.

Ha te az örök szerelmet keresed akkor csalódni fogsz.

Mindhárom kapcsolatom őszinte és kölcsönös szerelem volt és mindhármukkal úgy terveztem, hogy velük fogok megöregedni. Nem így alakult, hosszú-hosszú évekig voltunk együtt, az emberek pedig folyamatosan változnak és van, hogy elmennek egymás mellett.

Miért adnék olyannak esélyt akiben nem érzem a pluszt? Mikor van olyan akinél érzem? A leendő kapcsolat kimenetelétől függetlenül.

Adtam már esélyt olyannak akiben nem éreztem különösebb pontenciált mert régebb óta ismertem és tudtam, hogy egyébként normális. Nem lett belőle semmi, nem véletlenül.

Én normálisan próbáltam neked válaszolni egy kérdésre, amiről tudom, hogy a nők többsége hasonlóan érez.

Nincs szikra= nincs semmi

Van szikra = LEHET valami

Én is voltam évekig egyedül, és sokakat utasítottam el akkoriban.

Nem, nem velem volt "valami", és mindegyik magára veheti egészen nyugodtan. :)

Azóta lett párom, akivel több, mint 10 éve szeretjük egymást.

És ja, volt "szikra" is már az elején.

Az, hogy te incelként milyen "mondást" osztasz, és mit gondolsz, mi alapján kéne másoknak társat keresni, egy nyomorult lepkefingot sem számít, ezt beláthatnád te is.

Másoknak értékes, éves, évtizedes párkapcsolati tapasztalatai vannak, te pedig lassan 40 évesen ott tartasz, hogyan tedd túl magad azon, ha elutasítanak.

Be kell látni az embernek, hogy vannak mindenkinek témák, amelyeknél nem osztottak neki lapot az okoskodáshoz.

Te taposod le saját magad, mert egy rosszindulatú idióta vagy, aki osztja itt az észt a semmire alapozva.

Egyáltalán nem célom mindenkivel megosztani a boldogságom, és mindenáron "átadni". Még ezt is megválogatom, hogy kivel teszem.