Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mire utal a viselkedésem? Mit jelentenek az érzéseim?
19 éves vagyok és még soha nem volt barátnőm, soha nem éreztem szerelmet. Az utóbbi időben egyre többet gondolok egy 18 éves lányra (akit a suliból ismerek, mindketten végzősök vagyunk). Suliba mikor beérek reggel rögtön keresem a tekintetemmel, szünetekben alig várom, hogy megpillantsam és csak odaköszönhessek neki (ez is jól esik). Otthon 80%-ban ő jár a fejemben, kevesebbet eszek, kevesebbet beszélek, nem tudok kellőképpen koncentrálni a közelgő érettségire, szüleim/barátaim is kérdezték mi van velem, mert mostanában, mintha SZOMORÚBBNAK/MAGAMBA FORDULTNAK látnának. Pedig én nem érzem magam szomorúnak ...
A lánnyal egyébként köszönőviszonyban vagyok, valamint még néha váltunk egy-két szót szünetekben/MSN-en.
Mit kellene tennem, hogy közelebb kerüljek hozzá ? Hívjam el randizni ?
Egyáltalán ez az érzés lenne az egyelőre viszonzatlan plátói szerelem részemről ?
Segítsetek ... köszönöm!
válasza:Jah, beleestél, mint vak ló a gödörbe!
Hát gondolom kezdésként kezdj vele beszélgetni!
válasza: válasza:én közelednék hozzá, az biztos!
beszélj vele többet szünetekben, vagy msn.en, kommunikáljatok! ő is így viszonyul hozzád? mármint miről szoktatok beszélgetni? én elhívnám egy sétára, hogy tudjatok csak ketten beszélgetni... szerintem ezt kellene csinálnod!
Üdv. 20/L
Beszélgetni általános, hétköznapi dolgokról szoktunk, miről a haverok egymással ... de ritkán, heti egyszer kb.
Ez az érzés már lassan 3 hónapja tart, nagyon imponálóan. A helyzet az, hogy rettentően félek attól, hogy azt mondja nem megyek el veled ... :(
A lány amúgy nagyon helyes, kedves, gyönyörű kisugárzással.
A folyosón, ha meglátjuk egymás van, hogy rám int (ha épp távolabb vagyunk), a köszönésemet, meg mindig mosolyogva fogadja.
Úgy érzem a következő szintre lépni vagyok képtelen, mivel írtam is, hogy nem volt barátnőm, nem tudom mi lenne a legjobb, félek, hogy fél óra beszélgetés után nem tudnék mit mondani neki!
válasza:Akkor elmesélem a saját történetemet, szerintem pont ide illik: Kb. ugyan úgy kezdődött mint Nálad ez. Nekem annyi bátorságom volt, hogy beszélgessek vele, meg ilyesmi de többet én sem mertem. Elég jóban voltunk egymással, de nem mertem sehova sem elhívni. Utánna egy ideig nem találkoztunk, és szép lassan eltávolodtunk egymástól.
Később megtudtam másoktól, hogy ha elhívtam volna valahova, igent mondott volna, de akkor már késő volt.
Szóval ragadd meg az alkalmat amíg nem késő. Ha igent mond örülj mint majom a farkának, ha meg nem, akkor meg tudod hogy úgy sincs esélyed, és tudom hogy nehéz de próbáldd meg elfelejteni. De ha nem próbálkozol ne is várj sikert :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!