Olyan nehéz nekem tetsző pasit találnom, hogy mire izzadva végre a sok selejt után kínszenvedve van egy, úgy megörülök neki, hogy szinte azonnal leszek szerelmes. Hogyan küzdjem ezt le?

Szóval amikor hiányzik valaki es ismerkedem, rosszabbnál rosszabb a felhozatal, szinte csak az fut bennem át hogy jézus hogy hordhat ilyen embereket a hátán a föld, aztán a másik mellett megint azt erzem jezusuristen hogy meneküljek meg a randin, és minden hetvégén egyedül vergődöm egyre jobban magam alatt.

És ezek után egyszercsak felcsillan a remény, van aki tud írni, beszélni is, kommunikatív, normális, helyes is, es randin élőben nem az derul.ki hogy letagadott 100 kilit meg 10 évet hanem randin is csupa meglepetés, tetszik vonz.

És ilyenkor repkedek, szinte szerelemben úszok, túlpörgök. Nem miatta hanem mert végre már van egyetlen aki tetszik. Van isten mégis.

Amitől a másik rendesen szívbajt kap es nem is érti mitől fogtam én padlót.

Így ki is dobtak "helyből", meg se akart ismerni sem.

Erre találkozom valakivel megint, és megint fel vagyok pörögve:(

Hogyan ne szúrjam el most megint?

(Habár nyilván kapni fogom a "vérszívást" olyanoktól akik magukra veszik. Ezeken tegyétek magatokat túl.)