Beszéljünk róla. Kinek mi a gondja, problémája a leszólítással, megszólítással?

Én mindig kínosan érzem magam, ha sok ember előtt (pl villamoson) jön oda hozzám egy fiú. Én nem szeretem. Már csak azért sem, mert van barátom.

21/L

Egyszerűen nincs kedvem hozzá...

tudom hogy menne, de nincs meg a késztetés h embereket ismerjek meg...

ki ő nekem? és mit akarnék tőle...ha az se hat meg él-e v sem...

Ronda vagyok és a köszönésen kívűl nem tudnék semmit sem mondani.

21F

Nyilván mindenkinek jólesik, ha felkelti valaki érdeklődését. De ezt azzal is a tudomására lehet hozni a másiknak, hogy nézed. Vagy köszönsz neki. De mondom, nekem mindig olyan kínos, ha leszólítanak valamivel. Például legutóbb egy srác a fülbevalómat dicsérte meg, hogy milyen szép, és hol vettem. Ezt így villamoson (4-6). Kínos, na...

21/L

Nehéz ügy :) Ha például a kiszemeltet csak egy adott helyen pl buszon látom, és szeretném őt megismerni, akkor nincs mese, abból a helyzetből kell kihozni valamit :) Számolok azzal hogy nem úgy alakul a dolog ahogyan szeretém, vagyis elutasítanak, ami kellemetlen szituáció neki is, nekem is. Ezért próbálom őt olyankor megszólítani amikor négyszemközt tudunk beszélni, ilyen alkalmat elcsípni viszont nem egyszerű ebben a helyzetben.

A másik problémám az, hogy nagyon ideges vagyok mikor végre elhatározom, na akkor most megszólítom. Volt már, hogy emiatt halasztottam el a kiszemelt megszólítását, éreztem hogy remegne a hangom ha elkezdenék beszélni :)

Harmadik probléma pedig nyilván az elutasítástól való félelem, valamit az, hogy hogyan reagál majd a hölgy hiszen nem is ismerem, lehet hogy hozzámvág egy féltéglát majd lefúj gázspray-vel. :P

Talán majd ez segít, ha pl. már szólítanád le, akkor tedd azt, hogy úgy szólítod meg, mintha nem is érdekelne, az jól bevált trükk, hogy: kis idegen akcentus, Helló, te tud segíteni nekem, én talál merre hipermárket?

A lány természetesen nem mondhatja, hogy nem segít, mert akkor már alapból bunkó,majd a később a fáradozásaiért meg meghívod egy italra, megismered,majd bevallod, hogy már 1000 éve itt élsz, az akcentus csak álca volt, hogy leszólítsd.Aztán megmondod neki, hogy szeretnél vele találkozni máskor is. Aztán meg már csak rajtad múlik a dolog. kb. ennyi jutott eszembe.

16/F