Milyen egy "jégcsap" nő?

Szerintem én jégcsapnak számítok: soha nem mosolygok random emberekre az utcán, ha rámnéznek mindig resting bitch facem van, a hangom nem negédes és cuki, nem szoktam sallangokkal törődni mint telefonban “szép szombat estét :)))” meg hasonlók. Mindig lényegretörően beszélek.

Ezek után biztos hihetetlen hogy amúgy kedves vagyok, jószívű és jófej csak ez külsőre nem tűnik igy. Ezértsem szólítanak le az utcán, meg sehol :D

Szerintem engem is annak tartanak. Legalábbis szoktam visszahallani, hogy félnek tőlem.

Nem mosolygok, nem csicsergek, flegma arcom van, utálok a semmiről beszélgetni, főleg akárkivel, sokszor semmilyen embert nincs kedvem látni és ez látszik is az arcomon, és nem rizsázom, csak a lényeget és mások szerint meglepően őszintén.

Rólam sem gondolná senki, hogy kimondottan érzékeny lelkű vagyok, gondoskodó, empatikus, sőt van akikre mosolygok is, csak nagyon megválogatom, kikre. Önkéntelenül is nagyon erősen szelektálok.

a megközelíthetetlenek, akikről süt h hozzám ne merj szólni

általában a reakció nulla, visszajelzés nulla, semmi jelét nem mutatja annak , hogy ismerkedne, mindig zárkózottnak tűnik, egy mosoly sincs az arcán.

Ne is várják h az ember kezdeményezzen.

Érdekesek a válaszok.

Engem is jégcsapnak tartanak.

Pedig kedves vagyok, könnyen barátkozom, nyitott vagyok, es férjnél már 31 éve.

Ahogy visszahallom azért, mert nem mondom ki a problémáimat, magamban tartom, magamban rendezem le. Nem mondogatom, hogy "szeretlek", vagy "hiányzol", nem írogatok, hívogatom a másikat. Persze ettől még imádom, de mindig ilyen voltam, holott voltak hosszú kapcsolataim is a férjem előtt.