Régen (10+ éve) hogy ismerkedtek az emberek, amikor nem lehetett állandóan egész nap chatelgetni? Akkor nem sértődtek meg, ha valaki csak ritkábban írt, mint manapság?

Pl. én sokat ismerkedtem gyaloglón. De ott is az volt, hogy adott ideig tudtam csak, mert lecke, vagy más is használná a gépet, vagy csak 10 percem van info óra végén, legyél itt fél ötkor.

Amúgy pont az előbb olvastam instán erről egy kommentszekciót, hogy mennyire mentálisan fárasztó, hogy az emberek állandóan elérhetőek.

22

Gyaloglóchat, az is jó volt. Akkoriban volt hősemberem is. :D Volt valami olyan chat is, ami kopogott, ha fent volt egy ismerősöd, már nem emlékszem a nevére.

2004-ben kezdtem az egyetemet, akkor még otthon is éjszaka "kellett" netezni, mert olcsóbb volt 😆. A koleszban mmeg még nem volt mindenkinek saját laptopja meg tabletje, asztali gépe is csak keveseknek, mert mai szemmel nézve irreális ára volt. Volt "infós szoba" ahol közös használatra voltak pc-k, és ott lehetett chatet vagy társkeresőt vagy akármit használni internettel. Akkor még főleg email volt az intermetrs kapcsolattartás fő formája.

Kicsit később már lett saját (asztali) gépem, képbe került az msn és az iwiw, plusz én a hobbbimhoz kapcsolódó fórumon lógtam állandóan, a mai napig vannak onnan barátaim, és kapcsolatot is szedtem össze így. A kapcsolattartás már msn-en, később skype-on történt (de a webcam szintén úri dolog volt :D ), telefonon relatíve ritkán beszéltünk.

Adta magát, hogy nem voltunk folyamatosan elérhetőek, az üzikre sokszor csak fél nap után jött válasz. Ha valami fontos volt, maradt a teló.

Én ebk most sem várom el senkitől, hogy folyamatosan elérhető legyen, viszont ha már találkoztunk párszor, alakul valami, akkor minimálisan adjon magáról életjelet. Ha nagyon nem ér rá írni, akkor hívjon fel mikor vezet hazafele vagy, ilyesmi, ill. nyilván én is így teszek, ha tudom, hogy nem lesz kapacitásom pötyögni.

10 éve 2013 volt. Akkoriban voltak legjobban megvadulva a közösségi oldalakért. De nem mellékesen: már 20 éve is létezett Skype, meg MSN, de akkoriban volt divat a chat.hu és a Gyalogló chat is. Nem mellékesen: telefon pedig már jóval előtte is létezett.

"Emlékszem az első ismerősömnek 2011-ben lett okostelefonja, de akkor még talán mobilnet nem volt neki egyből"

Én meg emlékszem, hogy 2001 karácsonyára kaptam életem első mobiltelefonját. Nyomógombos Nokia volt, de ha akartál, arról is lehetett internetezni.

"Persze lehetett facebookozni, hogyha leültél a számítógép elé pötyögni."

És ez miért lényeg? Az ember általában haza szokott érni, nem az utcán tölti az estéket és éjszakákat, sőt, jellemzően munka után is már haza szoktak menni az emberek. Onnantól pedig édesmindegy, hogy most egy személyi számítógépen, vagy mobiltelefonon használod az internetet.

"14 éve 15 éves voltam. Okostelefont is érettségire kaptam először, de az első osztálytársamnak is csak egy évvel korábban lett."

Lehet, hogy nem a technika volt fiatal, hanem te. Tudod, ez olyan, hogy nekem meg 1997-ben lett először PC-m. De ettől még nem hiszem azt, hogy előtte nem léteztek számítógépek. Sőt... színes tévénk is csak '93-ban lett, amikor én általános iskolás voltam. Mégsem gondolom azt, hogy addig az a technika nem létezett.

#11 "a 2000-es évek legelejére, amikor még csak számítógépen lehetett msn-t, vagy myvip-et használni."

A MyVIP 2006-ban jelent meg, és igazán 2008-2010 körül volt népszerű.

Ami pedig a lényeget illeti: nem kell kisarkított túlzásokba esni. A technikai újítások mindig is folyamatosan terjedtek el, és kevés olyan mai technika van, aminek ne lett volna 1-2 évtizede valami funkcionalitásában hasonló elődje. Az emberek szokásait sem kell azonosnak elképzelni. Ki így szeret ismerkedni, ki úgy. Van, aki buliban szeret ismerkedni, valaki meg pont ott nem. Ha csak a komolyabb kapcsolataimat nézzük tinikoromtól kezdve, volt egy barátnőm, akit a gimiben ismertem meg, aztán volt, akit a főiskolán, majd a 2000-es évek közepén volt egy barátnőm, akit interneten, a Hotdog.hu-n ismertem meg, aztán következő barátnőmet egy Fb-csoportban, az egyik hozzászólását illetően kezdtünk el beszélgetni, szimpatikusak lettünk egymásnak, találkoztunk, megkedveltük egymást, és összejöttünk. Pár évre rá meg szakítottunk, de továbbra is barátok maradtunk, és egy ilyen baráti találkozó alkalmával, teljesen véletlenül ismertem meg az egyik barátnőjét, aki később a mostani barátnőm lett. Nem csináltam soha elvi kérdést egyetlen ismerkedési platformból sem, egyszerűen csak kihasználtam a lehetőségeimet. Volt, hogy interneten, volt, hogy offline. Ha független voltam, és valaki szimpatikus volt, akkor elkezdtem ismerkedni vele.

De én úgy ézem, hogy itt nem is ez a lényeg. A kérdésben két nagyon eltérő dolog van csúnyán összemosva: az ismerkedés és a kapcsolattartás. Az, hogy milyen platformon ismerkedik az ember, semmit nem határoz meg a további kapcsolattartással kapcsolatban. Ha pl. élőben ismerkedek meg valakivel, az nem azt jelenti, hogy onnantól kizárólag élőben szabad kommunikálnunk.

Egy ép kapcsolatba pedig úgy gondolom, nem fér bele sem a játszmázás, sem az ignorálás. Ahol pedig nyűg a másikkal való kommunikáció, az a kapcsolat eleve működésképtelen.

#8 "Napi pár üzenetváltás, ami érdemi információt tartalmaz, meg jó reggelt, jó éjszakát, az kedves."

Mondjuk ez jó példa, hogy milyen egy lényegében működésképtelen kapcsolat. Hogy mitől lehet beszélni? Bármiről, ami érdekel, és amiről tudtok. Akik pár mondatot képesek csak beszélni a másikkal, azoknál hgyan fog működni az együttélés? Lakótársak lesznek, akik reggel-este köszönnek egymásnak, meg emellett párszor dugnak, aztán ennyi? Az azért úgy elég vérszegény kapcsolatocska.