Családos férfihez közeledni. Elítélendő, de belebolondulok. Mit tegyek?

Tudom, tudom, az erkölcsök. Mélyen elítélem, sokszor én magam is felszóltam ellene, de a sors úgy hozta, hogy beleszerettem egy férfiba akinek felesége és egy kisfia van.

Ennek tere nem lett volna, csak hát munkatársak lettünk egy ilyen lazább irodai munkában.

Itt nem is arról van szó, hogy lenne egy kölcsönös egymás felé közeledés, hanem inkább az, hogy már a felmondáson gondolkodom, mert szétszakad a szívem ha a közelében kell lennem. Nem bírom már, szerelmes vagyok, de őt is akarom tisztelni.

Rövid összefoglaló a kapcsolatunkról:

Ő egy nagyon poénos srác, egész nap megy köztünk az oda-vissza szivatgatás. Sokszor becéz "csibémnek". Amikor összefutunk de éppen valaki mással beszélünk ha nem is szól oda de mindig rámnéz és rám kacsint. És legutóbb mikor szóba került a szerelmi életem a többiek előtt, nagyon kilépett a bohóc szerepből és meglepően komolyan elmondta a véleményét, hogy egy ilyen nő mint én ne hagyjam soha senkinek hogy átverjen, értékes vagyok stb.

Illetve egyszer volt még olyan, hogy viccből mondtam, hogy vele álmodtam, de már nem tudom, hogy mit. És egész nap járkált utánam, hogy de mondjam már el, hogy mit álmodtam, mit csináltunk álmomban? Nagyon rá volt kattanva a témára.

De közben meg mindig szeretettel beszél a családjáról, imádja a kisfiát (a párjáról nem igazán szokott beszélni, mindig figyelek a kis női megfigyelésemmel, de soha egy mondatot sem mond. Annyit hallottam, hogy telefonban nem a legszebben beszélnek egymással... Míg nekem úgy veszi fel, hogy "szia csibe.." )

Mit tegyek? Annyira sakk-matt a szituáció. Én nagyon tisztelem a magánéletét, de nem bírom ki, hogy ne mosolyogjak rá, hogy ne keressem a társaságát. És ő is kis gonosz mert ha kerülöm, akkor ő jön, sőt ha úgy van szóvá is teszi hogy na ma se voltam kíváncsi rá. Ha meg szabadságra megyek akkor is ki van akadva, hogy na akkor lesz x sz*r napja a héten.

Munkán kívül amúgy sosem beszélünk.

Mindketten 25 évesek vagyunk.