Randiznátok demiszexuális/aszexuális lánnyal? El tudtok képzelni vele egy párkapcsolatot?

Egy olyan nő, aki havonta 1x kívánja a szexet, biztos könnyebben elfogadja, ha a másik sosem kívánja. De az, aki minden nap csinálná, biztos megviselődik egy ilyen kapcsolatban. És ettől még nem lesz laza erkölcsű, vagy szexközpontú. Biztos nehéz alacsony libidóval megérteni milyen az, amikor ki vagy éhezve. Amikor semmi másra nem tudsz gondolni, ideges vagy, feszült. Plusz ott a párod, aki ölelget, amitől még égetőbb lesz a vágy, de nem nyúlhatsz hozzá. Sőt, ki sem mutathatod, hogy mennyire szenvedsz, mert az neki okoz frusztrációt. Ne mondja senki, hogy hosszú távon ez nem okoz gondot egy kapcsolatban.

Senki nem pár hónapos/éves távon gondolkodik úgy, hogy ez nem fog menni. Hiszen betegség miatt is lehet, hogy az egyik fél nem fogja tudni/akarni csinálni. De ha egy életre gondolunk, és én úgy szoktam kapcsolatba kezdeni, hogy nem átmenetiként fogom fel, akkor ez olyan komoly kihívást támadsz a felek felé, amitől mindketten nagyon fognak szenvedni. Nem biztos, hogy kitenném ennek a másikat, ha ezt előre tudom, és állítólag szeretem.

Persze valaki inkább mártírként szenved egy kapcsolatban, vagy csak magára gondol, és elvárja, hogy a másik fél alkalmazkodjon. Egyenes út egy lelkileg bántalmazó kapcsolathoz.

Nem, én 8 éves kapcsolatban élek, és minden másnap van szex. Ok. Ha úgy van, akkor nyilván kibírom tovább is, de egy hét után, vagy ne adj isten,2 hét után már minden bajom lenne. És nem csak ez az egy kapcsolatom ilyen. Az előzőkben is napi rendszerességű volt. És nem csak miattam.

Mondom, akinek alacsonyabb a libidója, biztos nem is érti, hogy a másiknak mi baja. És sajnos a szenvedés nem tűnik el, csak mert én elhatároztam magam. És a párom is látná rajtam, hogy milyen rossz nekem.

Onnan tudom ezt, mert a jelenlegi kapcsolatomban volt olyan időszak, hogy én nem kívántam annyit. Borzasztó volt. Szerencsére átmeneti gond volt csak, de sokat tanultam belőle. Pl megértés, elfogadás. Nem kell lenézni azt, akinek fontos a szex. Nem lesz senki jobb ember, ha kevesebbszer igényli. Ahogy attól sem, ha sokszor csinálja. És nem feltétlenül felszínes, ha valaki ilyen miatt lemond egy kapcsolatról. Talán éppen pont bölcs, és képes ilyen áldozatot hozni.

Akárhogy is számolom, de a heti 3 az pont 2 naponta együttlétet jelent. És átlag! De mindegy. A mondanivalóm lényege az volt, hogy senki ne érezze magát felsőbbrendűbbnek egy olyan adottsága miatt, amiért semmit nem kellett tennie. Az, hogy ki mekkora vággyal született pont annyira rajta múlik, mint pl, hogy heteró, vagy homoszexuális. Neked is mondhatják, hogy nem normális az, hogy a nőket szereted, és ezen felháborodsz, igaz? Hidd el, a nagyobb libidóval rendelkező ember sem a boltban vette magának.

Nincs semmi baj, ha mások vagyunk. Nem egymást keressük, ennyi. Csak ne ebből akarjon senki önbizalmat meríteni, hogy "bezzeg én milyen erkölcsös vagyok", pedig aztán nem is kell kínlódnia, mert hogy nem is kívánja annyira. Úgy könnyű.