Regisztráltam társkeresőre, rendre nálam 15-20 évvel idősebb pasik találnak meg, normális?

30.

Csak 18-20 közötti nőkkel járok

"Mindenki a kib.aszott nagyszulokkel meg regi vilaggal jott ahol 10 ev volt a korku."

Ez speciel nem igaz, hogy ez volt a jellemző a háború után. Max. a két vh között. Az elős VH után nekem speciel a dédszüleim voltak fiatalok, de pl. dédnagyanyám is elvált dédnagyapámtól és világ életében dolgozott munkahelyen. A válások száma a VH után drasztikusan megugrott és az 50-es végére kb. elérte a mai szintet. (KSH adatai)

Tapasztalat: 20 év társkeresőzés után…

A 40 feletti férfiak már nem szeretnék sehova menni, csak a négy fal között ülni, tévét nézni és a semmit csinálni. Általában este 8.00-kor már fekszenek. Van egy ismerősöm, diplomás, magas beosztásban van, este 10.00-kor már beszélni is képtelen. Egyik exem, szakmunkás volt, este nyolckor aludt. Illetve szombat vasárnap is 48-ból 50-et. Azért írtam az eltérő iskolai végzettséget, ugyanakkor hasonló kort, hogy lehet látni a párhuzamot, végzettségtől függetlenül. Egy egész napos program lehetetlen velük, mert teljesen kész vannak, mint a házifeladat. Tisztelet a kivételnek, de én nem találkoztam olyannal az elmúlt 20 évben. Ráadásul ha nem értek el az életben valamit, akkor még szarrágóak is, mert pénzük sincs. Gyereket már nem igazán akarnak, ha te akarsz, akkor nehogy kezdjél velük. Én azt tapasztalom, hogy a korombeli férfiaktól a korombeli nők sokkal aktívabbak, nyitottabbak. Azt mondom, hogy maximum özveggyel kezdjél, mert a többi férfi aki 40 fölött szabad, azzal komoly problémák vannak. Vagy iszik, vagy nőzik, vagy anyukájával él, vagy semmirekellő. Vagy együtt az összes. Tisztelet a kivételnek. Mivel több szabad nő van, ezért 40 fölött egy szabad férfi igen gyanús. Hacsak nem éppen most vált el, vagy pedig megözvegyült. Azért mondom, mert én is hosszabb kapcsolatok után egyedül vagyok, de már három éve inkább nem is keresek, mert értelme nincs. Tiszta őrültek szaladgálnak 40 felett. Egy regényt tudnék írni. A 99 százalékuknál az sem igaz, amit kérdeznek. Nekem kivétel nélkül mindegyik kapcsolatban volt. Mindegyiknek volt valami komoly hátulütője. Vagy pszichopata volt, vagy felesége volt, vagy komoly kapcsolata. De azt hazudták, hogy egyedülállóak. Aztán erre jönnek még rá a csórók, akik gyakorlatilag hajléktalanok és szívesen beköltöznek hozzád. Minél nagyobb a lakásod, annál nagyobb a szerelem. 😁

47/N

34,

Ma is tanultam valamit. :)

Mondjuk én meg azokat a 40-es nőket nem értem, akik egy átdolgozott hét után két napig pörögnek mint a trágyaszóró. Mi a toszt csinál az ilyen ember egész héten, hogy szombaton egész napos városnézésre, vasárnap étteremre, mozira, kirándulásra van energiája? Vannak elképzeléseim...

Egy egzisztenciát, ( felelősségteljes, ám jól fizető munkahely, vállalkozás, saját lakás, komolyabb autó, nyaraló) nem 2-3 év alatt lehet összehozni. Az a 40-es férfi, aki itt tart, nem fog társkeresőzni ok nélkül, mert ha egy kicsit is kinéz valahogy, az ismerősi kör közvetlen közeléből talál magának nőt, kettőt is.

Igen, az ennyi idős férfiak már beálltak egy életformára. Én sem vagyok már 20 éves, amikor 2 napot végig fesztiváloztunk egy óra alvás nélkül, vagy péntek-szombat hajnali 1-ig zenéltünk, aztán hétfőn 9-kor már a szemináriumon ültem. Ha te úgy tolod, mint 27 évesen, akkor kivételes eset vagy, mert a korodbeli nők többsége szombaton este már behullik az ágyba, mint a falevél, nem kíván vendéglőben feszengeni.

Gyereket egy épeszű 40 fölötti nő sem akar már.

Aki elért valamit az életben, és van egy kis esze, nagyon megválogatja, hogy kivel áll össze. Ez mindkét nemre vonatkozik.

Viszont ami a szarrágást illeti, az a helyzet, hogy nem jár mindenkinek automatice a prémium. A 40-es elvált férfiaknak és nőknek is van általában valami defektje. Én pl.elváltam és a szüleimnél lakom. 2 szoba, főzőfülke, fürdő csak az enyém. 45 évesen nem vagyok hajlandó plusz 100e forintért elmenni egy gyárba, vagy raktárba dolgozni, vagy a jelenlegi fizetésem többszöröséért egy kamionban élni, hogy kifizessek egy albérletet, ahol egyedül nézem a 4 falat munka után. Helyette kevés pénzért azt csinálom, amit szeretek és amihez értek.

Igaz, nem is volt sok kapcsolatom a válás óta, de azzal a feltétellel nem is kell, hogy költsek 150ezret egy bérelt lakásra, ahová potyára bekuckózik a nő, vagy én költözzek a lerobbant kertesházába, hogy felújíttassa velem.

35-ös, 34-es vagyok

Meg nem az, hogy automatikusan jár valami, hanem pl. én is veszek ajándékot mondjuk karácsonyra, ráadásul ha nekem vesznek valamit, én minimum annyit vissza is adok. És sajnos nálam az volt, hogy betelepedtek a lakásban, a rezsibe sem szálltak bele, de még a saját ennivalójukat sem akarták fizetni, nemhogy az enyémet. Úgy kellett szólni 2 gyerekes felnőtt férfinak is, nem gyerek volt már, 40-hez közel anno. Ajándék...el van felejtve, mert náluk nem szokás, ezt hazudta mind. Ezért én azt mondom, suba a subához, guba a gubához. Nincstelen férfi nincstelen nővel kezdjen, gyerekes a gyerekessel, jó egzisztenciájú, meg olyannal, akinek azért van valamije legalább. Nem jó a túl nagy különbség. De én azt vettem észre, a férfiak szeretik, ha a nő csinos, anyagilag nem kell támogatni, egy fagyit sem venni, nem kell semmiben segíteni, megoldanak mindent, ha esze van azt nem szeretik, mert akkor rájön a nő minden simlire, ők meg hasas disznók, igénytelenek, nincs pénzük, eszük, egzisztenciájuk, más nőket nézegetnek.

36-37

Megértettem amit leírtál. Sajnálom, hogy ilyen balfszokat fogtál ki. Még azt sem kérdem tőled, hogy mi a fenét szerettél rajtuk, mert én is jártam hasonló cipőben.

Ahogy a 35-ben írtam, aki vitte valamire, az válogasson is. Így van ez jól.

Ellenben szerintem nincs olyan 40-es elvált, aki patent. Mindegyikünk valahol defektes. Attól még nem biztos, hogy tróger, semmirekellők vagyunk.

Nem gázoltál a lelkembe sem, mert nem vagyok anyu pici fia. Attól még segítek nekik ha kell, ha nálad laknék, ugyanúgy segítenék neked is. Nem főznek rám, a kaját magamnak veszem, nem mosnak, nem takarítanak. Igaz, az aprólékokat ők rendezik, de ahhoz jobban is értenek nálam.

Abban igazad van, hogy nem viszem már semmire. Kicsit vagyok fiatalabb nálad, az eddigi életemet a családomnak szenteltem, ők voltak az elsők. Elváltunk, elköltöztek, részletekbe nem mennék bele, de cseppet sem voltam szarrágó a feleségem szerint sem a váláskor.

Ennyi idősen a semmiből "vinni valamire" a lehetetlennel határos. Főképp most, ebben a világban, amikor mindenki csak kapkodja a fejét, hogy miafszvan, de ezt te is látod.

Csak arra tudok építeni, amit eddig összehoztam, és abból ennyit tudok kihozni per pillanat. Ettől még alkalmas vagyok párkapcsolatra, csak azt nem engedhetem meg magamnak, hogy egy másik családot eltartsak, vagy egy albérletet finanszírozzak csak azért, hogy egy másik városban, vagy utcában éljek, mint a szüleim. De tudod,egy kicsit tényleg szarrágó vagyok, mert ha megengedhetném magamnak, akkor se biztos, hogy megtenném.:)