Depressziós sráccal ismerkedés?

Most a napokban fogunk találkozni, a beszélgetéseinkből annyit leszűrtem, hogy az életét olyan nagy mértékben nem befolyásolja. Egyetemen tanul gazdasági szakon, vannak barátai, eljár otthonról, igyekszik egy napi rutint tartani. Az biztos, hogy járt pszichológushoz, de nem haladtak a kezelések semmilyen irányba, gyógyszert is kapott, ezt is tudom. Ha véletlen nem kérdezek bele 1 dologba, akkor nem is tudnék erről az egészről, mert nem mondta volna el ilyen korán. Előtte ahogy beszéltünk sosem volt rá utaló jel (nyilván nem vagyok pszichológus és az üzenetek mögött bármi lehet). Mindig megbeszéljük hogy van ő is és én is. Érdeklődik és figyel. Nem sajnáltatja magát, magától nem feltétlen hozza fel, hogy mit érez, nagyvonalakban elmondja mindig és utána pár plusz kérdéssel mindig kiderül, hogy hogyan is van… Ez nyilván arra az esetre igaz, ha nem érzi olyan jól magát. Ha jó kedve vagy napja volt, azt mindig mondja, meg ha nagyon nem azt is tudom. A kettő közötti állapotot pedig fokozatosan ismerem meg. Ha beszélünk róla, szinte mindig jobban érzi magát, mondja is és az ahogy a végén beszélünk is ezt mutatja. Egy kettősség van bennem, de a kérdéseimmel nem szeretném letámadni. Eddig is válaszolt ha kérdeztem, de nem is érzem feltétlen telefon témának, szóval a maradék kérdéseket inkább személyesen teszem fel neki. Az biztos, hogy eddig nem hasonlít egyik exemre sem, ennyire nyíltan senkivel sem tudtam beszélni semmiről, mint vele. Az esélyt meg szeretném adni neki, mert nem úgy néz ki, mint aki a depressziójában él és csak az létezik, viszont félek ha nem működne, akkor az egy nagy gyomros lenne neki. Így talán egyszerűbb nektek is bármit mondani.