Miért gondolják sokan olyan nagy tragédiának ha 22-23 évesen lesz először kapcsolatuk?

Azért, mert általában valóban tragédiának élik meg.

Most tekintsünk el attól, hogy itt sokan előadják, hogy ezzel nincs semmi gond és tök normális, mert azért jó pár hátránnyal jár.

- Eleve sok embernél a tapasztalat hiánya miatt kifognak esni. Nem mindenki akar 20 felett még mást tanítgatni minden apróságra a kapcsolatról. Mert, ezt bizony kell. Pl. oldani a szex miatti stresszt vagy egyéb dolgokat.

- Az ember társas lény, a többségnek már oviban van egy kis "szerelmes párja". Egyszerűen így fejlődünk, ha tetszik, ha nem. Egy természetes folyamatból marad ki az ember, ami értelemszerűen rossz érzést szül.

- Élmények. Rengeteg élményt lehet szerezni így. Ezekből az illető kimarad, ami szintén rossz érzés.

Te rugózol most is ezen, hogy ezt megkérdezed. 30 évesen nem fog számítani, vagy csak kicsit, kicsit szomorkás leszel, néha gondolsz rá, hogy "ah kihagytam a tini éveim" - de nem dől össze a világ. Az ember jelleme, kommunikációja, szociális készségei fejleszthetőek, és fejlődnek, ha foglalkozol vele.

A nagyobb probléma abból adódik, ha családból kaptál olyan sok és válogatott negatív tapasztalatot, amik miatt volt neked nehéz a kapcsolat építés, megtartás, szeretet, kötődés, érzelemkifejezés, egészséges szexualitás és annak megélése.... De mindennel lehet foglalkozni, aztán, jól leszel.

Azért, mert ez egy tragédia.

Olyan dolgok maradtak ki nekem, ami másnak alapvető.

A legkisebb unokatestvéremnek már 5-6 éves korában volt "barátnője".

Nekem meg 22 évesen semmi, legfeljebb csak kihasználtak a lányok.

Teljesen értéktelennek érzem magam emiatt.

22F