Miért olyan nehéz a csajozàs manapsàg?

A legnagyobb közösségi oldal társkeresőjét használom kb. 1 hónapja. Alig jelöl vissza valaki (talán nem túlzás a 100-ból 1) és fikarcnyi esélyt se adnak. Ez általános tapasztalat, itt is ezt panaszolják többen. Ez az online-tér. Nme vagyok ronda vagy bunkó, de valamit nagyon különösen foganak fel a nők a társkeresőkön, majd ők megmondják talán, milrt van így. Baráti körben is teljesen átlagos srácok állnak hónapok óta nulla egyezéssel. Ez az online. Másik, amit írsz, régebben nekem is könnyű volt (most 30 vagyok), sőt, olyan lányokat utasítottam vissza, akik le se sz*rnak társkeresőn, de én már őket is jelölöm, mert nem akarom elhinni, hogy senki nem akar ismerkedni. 7 évig vízilabdáztam második vonalban, heti kétszer járok úszni és nem vagyok csúnya, szóval mindhiába. Kutyáim vannak és helyesen írok, második diplomám szerzem (bár ezt nem jelzem neten). Élőben meg hogy ismerkedsz? Akit a szél melléd sodor munkában vagy valahol. Jó nagy lutri... Ráadásul kellemetlen, ha ismeretlenül akarsz ismerkedni... baromi nehéz helyzet. Szerintem az internet végtelen lehetőségei kihatnak a párválasztásra is, vég nélküli válogatás megy...

De akkor feleslegesen vannak fenn? Vagy a “legjobb” 5-10 százalékot jelölik vissza? Most az online-tér a kérdés, mert élőben azért más, ott elvileg nagyobb lenne az esély (jó, azért ott se túlzottan). Bár én azt se értem, mikor visszajelöl és nem akar találkozni vagy az első “szia” után töröl is. Azért se gondolom, hogy nagyon béna lennék, mert egy szép negyvenes nagyon odavolt értem már első találkozás után is, de annak a kapcsolatnak nem volt nagy jövője a korkülönbség miatt, sajna…

Végül is, ez egy egész “megnyugtató” érv. Bár én amúgy se váltam “nőgyűlölővé” a jellemző megközelíthetetlen magatartásuk miatt, mint egy-két ismerősöm. De azért csalódás, hogy nem adnak esélyt, persze. Csak egyeseknek… :)