Miért olyan nehéz a csajozàs manapsàg?

Ajjaj, megy a felelősséghárítás, hogy az egész másik nem a hibás, meg rossz korba születtél, meg ki tudja mit találnak még ki. Én is sok évig voltam egyedül, mert tutyimutyi voltam, meg féltem a csalódástól. Aztán megembereltem magam és azon felül, hogy tisztáztam mit szeretnék, meg rendbe jöttem magammal, kiléptem a komfortzónából és mostanra megtaláltam a feleségemet, aki illik hozzám és nagyon boldog vagyok vele.

Tessék magadba nézni és fejleszteni magadon, ne minden másra fogni, hogy miért nehéz, meg nem megy.

#6 Hiába adod elő a mártírt, akkor is a hozzáálláson kell változtatni. És nem úgy, ahogy írod. Én pont felvállaltam, hogy nem illeszkedek be a társadalomba, nem csak kinézet alapján választok társat, kedves vagyok azokkal is, akiktől nem akarok semmit, és olykor nem vagyok magabiztos, ke egy társ, aki kiegészít. Pl. feleségemmel mikor elkezdtünk randizni, ő kezdeményezte az első csókot. Ez vagyok én, vállalom, de ugyanakkor fejlődni szeretnék minden egyes nappal, életem végéig. Ha valakivel nem megy az ismerkedés, akkor nem erőltetem, mert nem jó embernél próbálkozom. Keresem azt akivel összillünk, akivel természetesen megy minden.

De vall azt, ha a 50. 100. stb. embernél sincs semmi sikered, vagy egész életedben nem tudsz kialakítani normális párkapcsolatot, akkor először is magadba nézz, magadban keress fejleszteni valót, rossz működést, és ne a világot okold érte.

Tud, hogy nem tetszik a válsz, de ez segíthet rajtad, míg az önigazoló eszmefuttatások és felelősséghárítás nem.

Add lejjebb a külsővel szemben támasztott elvarasaidat!

Szívesen