Te gondoltad volna, hogy a társkeresés ennyire nehéz lesz manapság?

A srácnak és csajnak is megvan a párja, de nem feltétlenül boldogok.

Régen minden jobb volt. Brühühü. Talán éltél akkor?

"Régi időkben tejesen másképpen ment a dolog, nem voltak ennyire egoisták az emberek.

Mindenkinek megvolt a maga párja, bár nem feltétlen voltak boldogok." Az ilyen régenmindenjobbvótozókat visszaküldeném az 1600as évekbe kapálhatna szarér hugyért.

Régen nehezebb volt! Nem volt ennyi emberhez hozzáférésed!

És akkor is a jóő nőkre pasikra mentek rá.

A probléma most azzal van hogy sok a nárcisztikus ember önimádó önmutogató érzékeny és agressziv, z generáció.

Háttér hatalom célja volt h egymástól érzelmileg iziolált emberek legyenek,akik könnyen irányíthatók, és egymáson nem segítenek! Ezt érték el a filmekbe beépített sok erőszakkal, amivel teljesen feltolták az ingerküszöböt. Erőszak mindenhova be van építva, pornóba, konyhafőnök, rajzfilmek....jó reggelt emberek!

Mindenki azt várja h a másikváltozzon meg, hát magatokon kéne kezdeni, ha nem tetszik akkor megy ez a kinlódás!

Na, ki gondolta meg magát, és ezentúl nem néz szr műsorokat? Kedves aranyos segítőkész empatikus lesz az embertársaival önzetlenül úgy h nem vár cserébe semmut csak h a másiknak jó legyen? Ki lesz bátor bevállalni a kockázatokat nehézségeket? Ki lesz hajlandó a problémákban helytállni és beletenni az energiáját a megoldásba h utána fejlődjön tőle? Ki kezd váltani a kishitűségről egy pozitív hitrendszerre?

Ki az aki képes lesz megbocsájtani a többieknek amikor szükséges?

Na, majd akkor eljön a jó világotok!

Valamilyen szinten igaza van az utolsónak, nem értem, minek kellett lepontozni. A különbség a mai és a régi emberek között ilyen téren, szerintem, hogy régen sokkal könnyebben hoztak az emberek áldozatot, magukat is jobban elfogadták, nem volt annyi (!!) önbizalomhiányos, depressziós, különböző kisebbségi komplexusokkal küzdő ember, amin most persze lehet gondolkozni, mi miatt van, mikor és miért változott meg ilyen durva mértékben (sok múlik/múlott mindig is a nevelésen szerintem), de mint írtam, könnyebben elfogadták magukat, és így egymást is, bárkit lehetett szeretni, akivel meglehetett a kölcsönös testi vonzalom is, a minimális közös érdeklődés, a szimpátia; áldozatkészek voltak az emberek, nem ment az, hogy mindig csakis a saját igazamat érvényesítsem, és hogy csakis én törtessek, én érvényesüljek a kapcsolatban, elfogadás volt, noha ugyanúgy önző vagy néha makacs volt valaki, vagy bármi. De én ma sok kapcsolatban látom, meg pl. amit te is írtál kérdező, ma már csak mindenki saját magával foglalkozik, azzal ami neki jó, mások vannak őérte és nem ő másokért szerinte.

Most hogy ez mennyire igaz, vagy csak ennyire szarul látom a helyzetet, nem tudom, de tény szerintem, hogy a legtöbb ember a párkereséshez is már eleve úgy áll manapság hogy talál MAGÁNAK párt, és elfelejtődik az ismerkedés igazi mibenléte, izgalma. Aztán ebből jön az, hogy mindenféle kritériumok vannak felállítva, hatalmas mércét állít fel egy-egy ember, mert hát aki az ő párja lesz, az olyan legyen hogy nagyon-nagyon...