Hogy kezeljem, hogy mindent ő akar fizetni?

Bár ahogy ismerem, nem is kéne mondanom neki, simán kifizetné az üzemanyagot, meg a kaját is. Hiszen amikor egyszer beugrottunk este hazafelé a boltba, azokat sem hagyta nekem kifizetni, amiket otthonra vettem (nem közös használatra)

Jövőhét csütörtökön megyek hozzá, kíváncsi vagyok, hogy tényleg megteszi e.

Én itt lezárnám a kérdést, mert valószínűleg nem fogok már hasznos választ kapni erre a kérdésemre, olyat ami valóban hasznos, és valóban válasz. Tehát itt nem arról van szó, hogy nem fogadok el más véleményeket, hanem arról, hogy nem a kérdésre válaszoltatok.

Mellesleg ha valakit érdekel, egy angol nyelvű oldalon találtam egy ilyen kérdésre egy olyan választ, ami tökéletesen leírja, amit érzek. Ha tudsz angolul, ajánlom, olvasd el.

Itt a kérdés:

quora.com/How-can-I-stop-my-boyfriend-from-always-paying-for-everything

Ez pedig a válasz:

"I can understand why this would hurt and affect you. It makes you feel as if you are “kept” or a “pet” and includes all of the baggage that goes with the expectation of being subservient. It’s difficult to assert your rights as an equal if you are being “taken care of” all the time. If you feel you cannot be an equal contributor then it might be seen that your opinion doesn’t matter as much.

You should ask yourself some questions. Does the action of paying by your boyfriend seem out of charm or old-fashioned values or is it a way to subtly control you or “groom” you into being subservient? Do you have equal say in how the relationship goes or does he always or usually take the lead? If this is the case then he is just “training” you in the way you should be. You should watch the movie “Sunset Boulevard” to see how insidious this is. Although it’s an old movie it’s still powerful and it shows how even those who are reluctant to have others pay for them can become addicted to it, and subservient to it and the master. And I do mean “master”.

I would rightly be concerned if I were you. It’s gallant, charming (and somewhat expected) for the man to pay in the beginning, to prove he’s worthy, not cheap, capable and a “provider”. But after an initial period the ongoing payments, while refusing to accept or allow contributions is a form of control and may even rise to a form of abuse.

You should let him know that if he wants to continue to pay, that he should allow you to pay sometimes, at the times of your choosing because if he doesn’t it’s a threat to the relationship. Any issue that rises to the point of genuine concern, discomfort and the need to seek advice is one that can ultimately threaten the relationship. Discomfort leads to frustration and resentment and resentment is the acid that kills relationships. Once you reach this level it’s very difficult to recover.

You need to assert yourself here because your ego is clearly being affected. Money is a very fundamental and basic way for someone to control a relationship, even if the other says that are more powerful in other places in the relationship. That may be so but those other places are often more sublte and less obvious, with the possible exception of sex.

The relationship you describe is not one of equality of power, it’s a relationship of a master to his pet and unless you like being given an allowance (or “leash”), then you should assert your independence and your demand for equal treatment before you do become a pet, a dependent, subservient person trained to accept handouts like treats and expected to be happy in a gilded cage."

Sunyiba még hozzáteszem, hogy szerintem a fizetésnek kölcsönös megegyezésen kéne alapulnia, nem pedig a saját akartunk másra erőltetésén.

Egy normális épeszű pasinak eljut a tudatáig, hogy ez engem zavar.

Nem normális, ha mindig csak az ő akarata érvényesül.

Örülök, hogy kiírtam a kérdést, mert megerősítette az ellenszenvem ezzel kapcsolatban.

Lehet, el sem megyek már a következő randira.