Ha a nők nagyrészének szerint egy nettó 200 körül kereső férfi az megalúzer kategória, akkor ők egy diplomás tanárral se kezdenének?

Egy tanár, vagy akár szociális munkás, ápoló, mentős, kezdő orvos, stb. esetében nem lenne semmi gondom azzal, hogy ennyit keres.

De ez nem jelenti azt, hogy leállnék egy ostoba aljamunkással, aki azért tart ott, ahol, mert 30 éves korára sem tudta összeszedni az életét, csak elxarni.

Pont ezért mondom, hogy nemcsak a pénz számít.

Milyen "nagyrészének"? Nem a sugarbabyket, az instahercegnőket meg a budapesti felső középosztálybeli nőket kéne alapul venni, akik úgy szocializálódtak, hogy minden évben egzotikus nyaralás, síelés, 18. szülinapra saját lakás+mellplasztika, 21 évesen fancy diploma és saját vállalkozás vagy jó pozíció valami multinál anyuapu által támogatva.

Az ilyenek úgysincs esélyük tanárokkal vagy egészségügyi dolgozókkal vagy szocmunkásokkal összekeveredni, mert nem olyan körökben mozognak. Szóval nem mindegy neked, hogy a számodra amúgy is elérhetetlen nők milyen fizetést várnak el? Vagy megint az a baj, hogy csak a fullos cicababákat tekintjük nőnek, akik többet tudnak havonta magukra költeni, mint amennyit egy kezdő tanár összesen megkeres?

6-os

Akikről beszélsz, az nem budapesti felső középosztály, hanem inkább felső 10 000.

Akkor leírom ezredjére is.

NEM milliomosokat akarunk. A hozzád hasonlókat nem értem, melyik világban éltek?! Van párja a dagadt, a csúnya, az átlagos, a csóró, és a minden féle pasinak és nőnek egyaránt. Elég kevés gyerek születne ha csak a "tökéletes" embereknek lenne joga párkapcsolatra.

Általában azt akarjuk hogy a pasi el tudja magát tartani, ne legyen gond neki a 700 forintos kávé mert aznap abból akart enni, és lehessen vele jövőt tervezni. Ha csak a gyerekvállalást nézzük, ahhoz két legalább közepesen jó fizu kell. Kellenek megtakarítások, házra, baj esetére, nyugdíjas korra, stb.

És nem akarok úgy élni hogy azt kelljen néznem melyik felvágottat veszem le a polcról. Persze nem várom hogy ezt a pasi teremtse meg, de azt igen, hogy partner legyen benne.

Másik az ambíciók. Nagyon kevés az olyan szakma (egyet kiemeltél, ettől ez még nem reprezentatív), amiben ha tanult vagy és ambiciózus, nincs olyan hely Mo.-n vagy külföldön, ahol valamelyik ágában ne tudnál érvényesülni, jól megélni belőle. Mit árul el egy emberről, ha évekig 200 ezret keres? Miért nem tud váltani? Miért nem AKAR váltani? Ez miért elég neki?

Tanárral - ha lehet - másmiatt nem, de párom sem keresett sokkal többet 200-nál, mikor összejöttünk.

Nagyon nem mindegy, hogy mi miatt keres ennyit:

- azért mert nem tanult, nem volt képes semmit sem kezdeni az életével

- vagy mert van egy hivatása, amit mondjuk állam papa sajnos ennyire értékel (de hozzáteszem más országokban anyagilag is megbecsültebb munkakör lenne)

Számomra nem a fizetés adja meg az ember értékét, hanem amit csinál és amit letesz az asztalra, érték szempontjából.