Választanál kategóriádon aluli párt ezért?

Nézd meg a "túl jó nő a csajom" című filmet!

Egy az egyben erről szól.

Teljesen megértem. Én is általában nálam csúnyább fiúkkal jártam, ugyanezen okokból.

Nem szándékosan, de ők fektettek annyit a dologba, hogy együtt is legyünk.

Viszont a megcsalás, más nők helyett voltak más szemetsegeik, szóval tulajdonképpen mindegy.

Én alapvetően nem jövök össze olyannal aki abszolút nem jön be.

Illetve nem kezdek el ismerkedni olyannal.

Viszont nekem is volt egy párom aki nem volt a leghelyesebb pasi...a magyarázat pedig itt is a személyiség. Annyira normális és olyan elkepesztoen jó humora volt, hogy imádtam a társaságában lenni.

Egy munkahelyen dolgoztunk.

Hónapokig csak melóban találkoztunk,dumaltunk, viccelődtünk, aztán rajottem hogy iszonyatosan megfogott a személyisége...

Egyáltalán nem azonosulok vele, egyszer adtam le a szintet még 18 évesen, én meg azzal jártam meg.

Soha többé nem tenném.

És szerintem én jártam jobban, mert van egy jóképű, szerethető személyiségű párom, aki mellett szintén nem kell egyáltalán félnem.

" leszavazzak a valos tapasztalatokat es felszavazzak a tulidealizalast."

Ja, mert ami nem a te álláspontodat igazolja, az nem valós?

Bocs, de pont a saját életemet nézve nagyon is valós tapasztalattal szolgálok.

Tapasztalat útján jöttem rá, hogy ahhoz, hogy monogám, stabil, komoly kapcsolatot akar az ember, amiben tiszteli, értékeli és szívből szereti a másik, nem kell gyengébb külsejű emberek közül párt választani. Ehelyett emberismeretet kell tanulni és emellé elég önismerettel rendelkezni afelől, hogy milyen személyiségű emberrel jövünk ki jól.

Én adtam le a szintet külső terén és egy szenvedés volt, valós tapasztalat ez is. Az elején normális volt, akkor "csak" azt éltem át, hogy ha láttam valahol jóképű pasikat, akkor csorgott rájuk a nyálam, aztán meg jött a bűntudat, hogy szegény párom... De egyébként csak 1-2 hónapig volt normális, utána bántalmazó lett, áradt belőle a mocsok, szóval az sem igaz, hogy egy bénább külsejű ember jobban tudja becsülni, szeretni a másikat.

Nem külsőtől függ.

Az is kvára de valós, hogy lassan 9 éve van egy normális, jóképű párom, aki mellett soha nem kellett aggódnom, sem másokkal versenyeznem, méghozzá azért nem, mert baromi rendes személyiségű. Azért olyan, mert ilyen a habitusa és így is nevelték. Ilyen egyszerű. Nincs semmi idealizálás, pofonok kellettek az élettől és sok-sok nyitott szemmel járás, gondolkodás, érés és tudatos önfejlesztés, hogy ki tudja szűrni az ilyen férfiakat a többi közül.