Mikor mondanád el a lánynak, akivel ismerkedsz, hogy szűz vagy?

[link]

1:23-tól

Így kell 😂

#11

Te abból indulsz ki, hogy mindenki kíváncsi az igazságra, és mindenki szereti az igazságot, ami egy veszélyes tanítás az életben. Az emberek többsége akkor szereti az igazságot, ha az kedves a fülének. És bizony vannak olyan igazságok, amik kapcsolatrombolók tudnak lenni. Az emberek ugyanis önzőek, és nem a másik embert szeretik, hanem azt a karaktert, amit látnak benne. Tehát én azt gondolom, hogy ez az összhang elég sérülékeny, legalábbis az esetek részében.

Másrészt én továbbra is fenntartom az állításomat, hogy az embernek lehetnek magánéleti titkai, amiket nem feltétlenül akar elmondani, és ezt tiszteletben kell tartani. Ha egy nő nem akar a szexuális életéről beszélni az új kapcsolatában, csak annyit mondd, hogy voltak "élményei" amelyej lehettek akár vad orgiák is, tiszteletben kell tartani.

Az is lehet, hogy egy nőt kamasz korában rendszeresen szíjjal vert meg az alkoholista apja. De ezt az emléket sem szeretné megosztani, főleg a kapcsolat elején.

Ha létezne a Harry Potterből a merengő, és járhatnánk más emlékeiken, talán megértenéd, hogy vannak dolgok, amiket az ember inkább nem szeretne kifecsegni.

Pár randi után, ha már jobban megismertétek egymást, azonnal nem kell, de én nem örülnék annak se, ha addig húzná míg le akarnék vele feküdni.

Nekem jó lenne tudni, mert nem igazán akarok szűz férfival lenni. Érzelmileg elég sérülékeny lettem férfiak miatt és nem akarok ugródeszka lenni, hogy végre elveszti a szüzességét, aztán meg rájön később, hogy ő még élni akar, más nőkkel kipróbálni, hátha jön egy jobb. Nekem olyan férfi kell, aki már tapasztalt, mint én és komolyan tervez, túl van azon, hogy keresgéljen van-e jobb, mert velem tényleg jól érzi magát és kétség nélkül akar velem maradni.

Le lehet pontozni, de egy pasi szüzessége kedvéért nem fogom beáldozni a mentális egészségem maradékát. Ha megtudom, hogy hazudott róla, akkor is kivágom, a hazugság egyszerűen piti dolog és másban is hazudik valószínűleg ez alapján.

Szélsőséges esetben jönnék össze csak szűz pasival, ha mondjuk már beleszerettem.

14# "Te abból indulsz ki, hogy mindenki kíváncsi az igazságra, és mindenki szereti az igazságot, ami egy veszélyes tanítás az életben. Az emberek többsége akkor szereti az igazságot, ha az kedves a fülének"

Alapvetően igen, van az emberben egy alapvető igény az igazság megismerésére. Ami nem mindig juttat előbbre.

Ezer és millió százalékig egyetértek.

Nagyon jó, hogy többféle példát is felhozol, nem csak a deviáns kicsapongásokat, hanem olyan traumákat is (amire nem mindig gondolunk, pedig bizony sajnos megtörténnek), amiről szintén nem szívesen beszél az ember.

Ha már a szexuális múlt kérdésénél vagyunk, én a "hallgatás" iskoláját vallom, nem az igazság kényszerű feltárását a másik előtt.

Ami nagyon leegyszerűsítve annyit jelent, hogy hazudni nem kell, viszont ha a másik valamire kíváncsi, és célzottan rákérdez, akkor nincs értelme tagadni, hiszen azzal, hogy rákérdez, jelzi, hogy számára nem mindegy a kapott válasz.

És úgy gondolom, hogy ilyenkor nem szükséges megindokolni a preferenciákat. Ha pl. valakinek fontos a szüzesség (persze ma már ez ritka), akkor azt ugyanúgy tiszteletben kell tartani, mint azokat a titkokat, amiket amúgy nem mondanál el, ha a másik nem kérdezne rá.

"Te abból indulsz ki, hogy mindenki kíváncsi az igazságra, és mindenki szereti az igazságot, ami egy veszélyes tanítás az életben. Az emberek többsége akkor szereti az igazságot, ha az kedves a fülének. És bizony vannak olyan igazságok, amik kapcsolatrombolók tudnak lenni. Az emberek ugyanis önzőek, és nem a másik embert szeretik, hanem azt a karaktert, amit látnak benne. Tehát én azt gondolom, hogy ez az összhang elég sérülékeny, legalábbis az esetek részében."

Nem, az igazságot a legtöbb ember szereti, akkor is, ha rossz, mert így lehet jó döntést hozni. Azzal van a baj, aki azt hiszi, hogy az őszinteségét a másiknak le kell nyelnie.

Karakter pont akkor leszel, mikor nem mondasz el mindent. Vagy te, az ember, minden jó és rossz tulajdonságoddal, érzéseddel, gondolatoddal, és vagy a karakter, akit vetítesz. Egy ismeretlen ember honnan tudná, hogy van különbség, vagy hogy hazudsz?

Tegyük fel utálsz túrázni, de a lány miatt eljátszod, hogy szeretsz. Majd online mondod, hogy "látjátok, a lányoknak hazudni kell". Amikor a csóri lány nem tudja, hogy hazudsz.

Az önzés részedről nagyobb, mert úgy várod el valakitől, hogy szeressen, hogy nem vagy vele őszinte, és nincs is joga téged ismerni.

"Ha egy nő nem akar a szexuális életéről beszélni az új kapcsolatában, csak annyit mondd, hogy voltak "élményei" amelyej lehettek akár vad orgiák is, tiszteletben kell tartani."

Igen, ezt nagyon sokan leírják, gyakori érvelés ez. Azt viszont kevesen teszik hozzá, hogy a másik félnek ugyanúgy joga van megismerni az igazságot a másikról ahhoz, hogy a megfelelő döntéseket meg tudja hozni a kapcsolat további sorsát illetően. Meggyőződésem, hogy az embert részben a múltja teszi azzá, ami. Ha egy lány a kedvemért eljátssza, hogy nem ribizli, de aztán kiderül, hogy hát de mégis (és mily meglepő, a múltban is voltak "dolgai"), miközben én már elkezdek érzelmeket táplálni iránta, az bizony a valóság (ne nevezzük igazságnak) nem megismeréséből fakadó rossz döntéseket eredményez. Hiszen elhiszek róla egy dolgot, és kiderül róla egy másik.

Persze ilyenkor lehet jönni azzal az érveléssel, hogy nekem OLYANNAK kell elfogadnom őt, amilyen, mert neki joga volt ehhez meg ahhoz. Oké, ez mind szép, csak én meg nem szeretnék egy olyan emberrel kapcsolatban lenni, akiről felépítettem magamban egy illúziót, ami később hamisnak bizonyul?

Szerintem meg élethazugságokban élni a rossz tanítás.

Tudod, igazán őszintén, ezt gondolom.