Melyik férfi jön be? Amelyik tartja a szavát mindenáron, vagy aki megéli a pillanat hevét?

Tehát az első férfi mond valamit, és tartja magát ahhoz. Amit mondott, az úgy lesz, és kész, nem véletlenül mondta. Akármi történhet, ezen nem fog változtatni. Például nem megadni egy második esélyt, és hasonlók. Makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy amit kimondott, az marad.

A másik férfi olyanokat mond a pillanat hevében, amik nem feltétlenül igazak. Elmondja, hogy te vagy a legszebb, vagy például hogy senki nem orálozott még ilyen jól. Vagy hogy ő sosem nevezne téged csúnyán, aztán egy veszekedés alkalmával megteszi. Megígéri, hogy nem ad még egy esélyt ha hibát követsz el, aztán ha odakerültök, mégis ad. A lényeg, hogy nem tartja a szavát, de a pillanat hevében mond valamit, amiről vagy eleve sejted, hogy nem igaz, vagy nem is foglalkozol az igazságtartalmának a megkérdőjelezésével, egyszerűen csak pl jól esik, hogy mondott valami szépet a pillanat hevében, amit lehet, hogy akkor és ott úgy is gondolt.

Melyik a jobb ez alapján?