Mit tapasztalsz? Változott valamit a társkeresés az elmúlt 10-20-30 évben? Ha igen, hogyan? Nehezebb, esetleg könnyebb lett? Vagy ugyan olyan könnyű párt találni, mint régebben?

Én a 30 évvel ezelőttiről tudok írni (nő vagyok, 55).

Mivel a technika nem tartott itt, ezért sokkal kisebb volt a "merítés". Én úgy láttam akkoriban, hogy az átlagnak sokkal könnyebb volt, mint most (a zsák a foltját úgymond megtalálta). Aki nem volt valamiért átlagos, annak ugyanolyan nehéz volt, vagy még nehezebb, mint most.

Én pl. az átlagnál valamivel szebb, ápoltabb, és sokkal műveltebb lány voltam, nekem nehéz volt. Sokszor megkaptam, hogy válogatós pitcha vagyok (mármint rokonságtól, kolleganőktől a munkahelyen), meg mire várok, stb. Tény, hogy mellettem sorban mentek férjhez és szültek az ismerőseim, az is tény, hogy azért olyan marha boldognak nemigen látszottak. (De tény, hogy összeállt az átlag Julcsi az átlag Pistával, ez nem is volt kérdés).

Én kivártam, 29 évesen mentem férjhez, megérte várni, nem átlagos ember a férjem sem. De nem volt könnyű rátalálni a tűre a szénakazalban, én azt mondom, ha ő nem lett volna, egyedül maradtam volna (meg nem alkudtam volna).