Ha nem tudtam feldolgozni tindézser koromban hogy nem kellek a nőknek és alkoholistává váltam, gyakorlatilag a nők tehetnek róla hogy tönkrement az életem?

Én sem kellettem soha a nőknek (az általános iskolát leszámítva), de soha nem okozott semmi hátrányt azon kívül, hogy néha magányosnak éreztem magam emiatt.

Éld az életed, legyél saját magad legjobb verziója, legyél nyitott az emberekre. Ha elég pozitív kisugárzásod van, lassan meg fognak környékezni az emberek és kialakulhat egy olyan kapcsolati hálód amin keresztül párkapcsolatot is kialakíthatsz.

Hogy őszinte legyek, egyenlőre még nem jött be a saját tanácsom, DE akár te is csatlakozhatsz hogy kipróbáljuk a hatásosságát.

15 évesen kezdtél el iszogatni, azt állítod. Ha most, 30 évesen kezdenéd el, mert ezidáig nem kellettél senkinek, akkor talán megérteném, de egy 15 éves gyereknek minek egyáltalán kapcsolat? Minek pia?

Te is tehetsz róla, meg a szüleid is, amiért hagyták idáig fajulni a dolgokat egy kiskorú gyereknél. Idegen nők nem tehetnek róla.

Van egyáltalán jelentősége, hogy ki tehet róla? Mert szerintem nincs.

Annak már igen, hogy mi a terved a jövőre nézve. 30 éves vagy, és

- ha jól értelmezem a kérdést - nincs semmid. Se végzettséged, se munkatapasztalatod. Nincs anyagi háttered, nincs lakásod. A nullán állsz.

Választhatod azt, hogy megpróbálsz szakmát, állást szerezni. Az állam sok tanfolyamot szervez, amely általában díjmentes is. Egy ilyen szakmával aztán munkát is tudsz szerezni. Ráadásul már a tanulás alatt is jár valamennyi kis pénz.

Elkezdhetsz mellette egy kicsit sportolni is. A futás, a fekvőtámasz és a többi nem kerül pénzbe.

Tehát elkezdheted felépíteni az életedet.

Vagy választhatod az alkoholizmust és a tablettás bort. Ebben az esetben addig iszol és menekülsz a valóság elől, amíg megpusztulsz. Viszont nem kell annyira foglalkoznod a valósággal. Felelősség nélküli élet.

Nincs rossz döntés. Válassz!

Nőként 25 évesen vesztettem el a szüzességemet. A te helyedben akkor már l0 éve alkoholista lettem volna....

Nem, semmi közünk hozzá, hogy iszol. Az én életemet sem azok a férfiak tették tönkre, akiknek nem kellettem. Nincs is hozzájuk közöm. :-)

Ezért nincs senkid és nem is érdemelsz senkit, mert képtelen vagy felelősséget vállalni még a saját tetteidért is, nemhogy egy kapcsolatért....

17-es, hogy ki mit érdemel, azt nem te döntöd el. A saját életed döntéseit meghozhatod, szerencsére másokról viszont nem dönthetsz.

Sokakkal ellentétben én kívánom, hogy a Kérdező magára találjon, és kijöjjön a gödörből. Ha elvégzi a 16-os pontban leírtakat, van is rá esélye.

Amit te undorodásnak hívsz, az valójában a gátlások, frusztrációk és szorongások összessége. Mivel tele van pszichés sérüléssel a nőket illetően, ezért persze, hogy kijönnek belőle ilyen dolgok.

Na de majd ezt ő eldönti, hogy melyik utat választja. Igaz, Kérdező? Melyik utat választod majd?