Van itt olyan,akinek a parjan kivul nem nagyon van senkije es megis jol megvannak?

Nekünk elég kevés barátunk van, család egymáson kívül abszolút nem. Összesen van vagy 4-5 jó barátunk, és kb ennyi.

Nem is igénylünk senki mást, elég rég együtt élünk-nagyon rég, de még most is alig bírunk betelni egymással, állandóan pofázunk. Egy baráti találkozót sem szervezünk be közös időbe, max közös barátokkal, de mindig úgy oldjuk meg, akkor járunk haverokhoz, ha a másiknak dolga van.

Nekem a férjem a legjobb barátom, s fordítva.

Volt ilyen pár, igen Hortenzia* nagy-nagynéném és a férje Arisztid* bácsim akiknek talán még úgy-ahogy barátaik is voltak, aktívan eljártak a közösségi eseményekre.

Aztán meghalt Arisztid* bácsi és utána Hortenzia* néni egy éven belül bekattant és teljesen megőrült, mert magányos lett. Hiába az a pár futó barátság. Nem is lett már utána jobban.

Igaz nekik nem voltak gyerekeik sem, így kb. teljesen magára maradt az öreglány, egyedül a nagyszüleim segítettek neki.

*a neveket elváltoztattam

Nekem jelenleg csak a párom van.

Bár ez nem saját döntés. Így alakult sajnos.

Tavaly költöztem a páromhoz a szülővárosomtól 200km-rel arrébb. Nem voltam megijedve mivel társasági ember vagyok, gondoltam keresek itt munkát aztán úgyis megismerek új embereket.

Csak miután ide költöztem teherbe estem. Így esélyem sem volt elmenni dolgozni. Mivel veszélyesztetett vagyok így 4 fal között töltöm minden Napjaim jó hosszú ideje.

Senkit nem ismerek itt, nincs lehetőségem így ismerkedni sem sehol terhesen.

A páromnak 1-2 haverja van akikkel már találkoztam nyilván, de ritkán jönnek erre mivel ők is dolgoznak, nekik ráadásul még barátnőjük sincs, hogy esetleg velük össze ismerkednék.

Az én barátaimmal az elején még tartottam online a kapcsolatot, de a távolság miatt és mert neten nyilván neem olyan izgalmas hónapokig csevegni, szép lassan megritkultak ezek a beszélgetések.

Rokonok aki van nekem szintén messze vannak és nem is tartom velük a kapcsolatot, egyedül anyummal, ő viszont Ausztriában él így fél évente 1xer látom 😅

Úgyhogy már bő 8 hónapja senkim nincs a páromon kívül. 4 fal között töltöm minden napjaim, javarészt egyedül mivel ő dolgozik.....

Nem is kommunikálok senkivel

És gyanítom ez még jó ideig így marad, mert bár lassan megszületik a babánk, nyilván vele /mellette jó darabig még nem lesz lehetőségem ismerkedni.

Az elején rengeteget sírtam a magány miatt. Most az utóbbi 3 hónapban már megszoktam, hogy senkim nincs csak a párom. Viszont észre vettem így is , hogy is túlságosan ragaszkodó lettem emiatt. Néha a párom szóvá iss teszi, hogy örülne ha valahogy tudnék ismerkedni, mert kell egy kis szabadtér mindkettőnknek.

Egyébkent nagyon jól megvagyunk, nem emlékszem a napjára sem mikor vitatkoztunk utoljára. Nem romlott a kapcsolatunk emiatt. Viszont kell, hogy legyen az embernek barátja, ismerőse akivel tud beszélgetni /kikapcsolódni. Jelenleg nincs probléma köztünk de nem is szeretném, hogy legyen. Így arra törekszem én is hogy amint lehetőségem lesz rá tudjak ismerkedni, vagy havonta legalább 1xer meglátogatni a távolabbi barátaim.

Nekem most csak a párom van. Miatta költöztem egy idegen országba. Úgy gondolom nagyon is jól megvagyunk.

N

En kulfoldon elek a felesegemmel, o itt szuletett, neki vannak itt rokonai.

Nekem viszont rajta kivul senkim nincs itt. A helyiek nem nagyon baratkoznak kulfoldiekkel, ezert par magyarral baratkozok mostanaban de nem olyan baratok akikkel minden hetegen osszefutok mert nem laknak annyira kozel.

Mi jol megvagyunk igy ketten, en neha talalkozok par helyi magyarral es ennyi, eddig 3 alkalommal talalkoztam veluk iden, tehat tenyleg nem gyakran.