Van még remény, vagy ennek annyi?

Olyan szerencsétlennek érzem magam. Az előző kapcsolatom nagyon csúnyán ért véget. Hónapokig építgettem magam újra, mire úgy éreztem, hogy készen állok nyitni mások felé.

Csomó emberrel beszélgettem, ebből 6-tal volt randim is, amiből 5-öt én utasítottam el korrekt módon.

Mire végre találkoztam a 6.emberrel,akinél olyat éreztem, amit már ezer éve és azt hittem, erre már nem is vagyok képes. Végre megfogott valaki kívül - belül. Intelligens, okos, érdeklődő és még külsőre is az esetem

Végre éreztem azt a bizonyos pluszt. A randin beszélgettünk az előző tapasztalatokról is és hogy mennyire bevett szokás lett szó nélkül felszívódni.

Mind a ketten jól éreztük magunkat (elvileg), így én kerestem is őt a randi másnapján, azóta ő viszont eltűnt. Mármint akkor még beszélgettünk, de ennyi.

És most nem értem, hogyha megbeszéltük, hogy mind a ketten jól éreztük magunkat, illetve, hogy nem szeretjük ezt a felszívódós dolgot, akkor mi történik?

Nem hiszem, hogy valaki annyira elfoglalt lenne, hogy egy rövid üzenetre ne legyen ideje egész nap. Én tiszteletben tartom, ha valakinek nem vagyok szimpatikus, csak akkor szeretném tudni, de ez.. Én már nem szeretném így keresni, nem akarok nyomulni és bohócot csinálni magamból.

Szerintetek van még esély arra, hogy keressen?

1 nap telt el, nem a világ vége, de szerintem az ismerkedés elején ez nem így megy, ha szimpatikus volt a másik és szeretnénk folytatást. Vagy rosszul gondolom? Van esetleg valakinek ellenpéldája, ahol ilyen döcögősen indult be a dolog? Most kicsit el vagyok keseredve.